Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

84 vagy tsalárd barát által el tsábitatlnak. — Méltán figyelmeztetikis őket, kikkel és mint társalkodjánok, hogy veszélybe ne merüljenek. „A' könyv, mellyel kezembe vészek," — a' mint szépen fejtegeti a' kegyes tudós Dumas, — ??

egy barát még pedig belső „barát, a' ki el kisér a' magányba, a' ki „közli velem, sót mint egy belém lopja gon„dolatit, ísméretit, érzeteit; az olvasás, „egy neme a' távol levő vagy már rég el 3,hűi)yt személlyekkel való társalkodásnak „'s barátságos közösülésnek." Ebből folyik, hogy mint vigyázva választunk barátokat, 's társalkodókat, úgy vigyáznunk kell az olvasni valók megválasztásokban is. Ha tsak tanúit, bölts, erényes és kegyes emberekkel társalkodunk, nem árad e' abból reánk nagy haszon? Oktat, épít, javít az ö társaságjok, gazdagít tudománnyok, 's észre sem véve bé szívjuk gondolat módjokat, erköltsöket és bélyegjeket. Nem igy van e', lia tsak jó, tanitó, és hasznos könyveket olvasunk ? Nem nyerünk e' a' vélek való lelki kaptsolatban ? Nem szokunk e', hozzá gondolkodásokhoz, sót irások meneteléhez, szavaikhoz, ékes, tiszta és erös kifejezéseikhez? Nem szerzünk e' űjj meg újj isméreteket, helyessebb ítéleteket? Szinte azt kell vélnünk, hogymint a'személyes, lígy az olvasási-barátkozás által, átt jön jnintegy belénk a' társalkodónak természe-