Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

85 te és lelke. El annyira igaz ez ; hogy p o. Hazánkba nyomonként lehet kisérni, mind régibb, mind ujjabb Papi Szóínokainkban és költőinkben, a' régi Görög és Római, vagy az ujjabb Frantzia, Angol, Német és Olasz Szolnokok és Költök remekjeik gondolatit, belátásit gyengéit, vagy erényeit irások módját 's egész szellemét. A' roszszul választott könyvek éppen ellenkező miveletet okoznak. Meg zavarják gondolatinkat, tsalárd, szemfényvesztő képzeletekkel, hamis ítéletekkel, igasság helyett tévedéssel, romlott ízléssel töltenek el, sót kártékony szenvedelmeket ís gyújtanak. A' hartzolo 17-dik századba 's a' következő első felében, a' Vallás tudósok, mind hadat, párthepetlehellettek — a'mult század' közepe őlta, néhány tizedekig, divatja volt a' Voltair — ét és tzimboráit kap'sian olvasók közt, a' Vallás' és Egyház' gúnyolásának. — Meg választás és tartózkodás nélkül olvasni tehát akármi könyvet, a' mi kezünkbe akad, a' nélkül, hogy tudnánk, hasznos e' vagy ártalmas, jó e', vagy roszsz, nem kis hiba. Ki az, a' ki, mikor érdemes, bolts és tanúit személyekkel társalkodhatik, még is arra vesztegetné bizodalmát és idejét, a' ki szeme eleibe vetődik? Nyereségnek tartatik, jóhirűés jeles érdemű tudós emberekkel barátkozhatni. De e' nyereségbe nem mindenütt és nem mindég lehetünk részesek. A' könyvek, a'