Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

68 Jó könyvek olvasások által, — akár a' fa­lusi magányba, akár a' városi hiúságos, vagy színes illendőségtől el vonva — az ó és ujj világbéli bölts, tudós, erényes és szép lelkekkel szövetséget kötünk, öszve gyűjtjük tapasztalásaikat, sajátinká tesz­szük gondolataikat, érzéseiket, 's ellent nem állván, a' hely és az időköz, egye­sülünk vélük. Mint a' nagy és ditsö ter­mészettel, úgy a' tudós és jó könyvekkel való társalkodás, szelíd, ártatlan, — ment az illendőség feszességeitöl , a' liivtelen árulástól , ember társak günyolásától, vagya' csipös nyelvek fulánkjától: — gyö­nyörködtetve, tanitva, jobbítva, erösitve, vigasztalva munkásságba tartanak ök min­ket ,'s a' mi kiváltképpen édes, éjjel le téve , reggel ismét fel találjuk őket. Melly drága do­log ! — Hát, mikor olly sok a' tudni és tenni­való, 's olly rövid és sebes a' földi pálya futás — okosság volna é, a'drága időt, a' drága lelki eröt, a' drága szemeket, hitvány, nem mondom veszedelmes, könyveli'olva­sására tékozolni! Egy jó hazafi, egy bölts keresztyén, semmivel sem bánik szükkeb­ben, mint az idővel. Tudja, hogy ö nem Ura az életidőnek, hanem tsali Sáfárjává tétetett annak, 's minden lelki és testi ja­vainak, — a' Sáfárnak pedig számot kell adni egykor, 's már ide alatt is mardosó kinnal bűntetti a' nem hiv Sáfárt, a' fel ébredő lelki ismeret. — Rövid az élet,

Next

/
Thumbnails
Contents