Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

222 ményebb is a' keményekhez, és szerentsés az a' keménysége, akár Papnak, akár más hivatalbéli embernek, mellybe ütközve törik szélyel az erköltsők keménysége. Sok viszszás házasoknak gyűlölködését, sok vallástalanoknak érzéketlenségét, sok erköltstelenelmek zabolátlanságát törte О meg — gyakran hathatós eszközökkel is. Nem volt érzékenyebb: — a' nemes telt látására, Orom könyű ült szemeiben, — a' más bajján el fogodott szive, és a'szomorkodok kényeibe osztozott. Esmérték, jól esmértek mind Halgatói, mindBaráti, az ö tüzes természetét, meg is melly igen ragaszkodtak hozzá! melly igen szerették ! egyenes, tettettni nem tudó lelkét és érzékeny szivét esmérvén. A' ki volt Ö a' külső helyeken, a' volt a' Tanitó székben is. Szemei égtek 9 ha a Teremtő Nagyságos dolgait hirdette

9 meg villámlottak s ha a bűnt ostromlotta — kőnnyiíbe borultak

s a' kőz bánatban és a mikor О szállott e különböző tárgyakban s ai kiben sziv voit , elev endet 1

9 rettegett 9 el lágyult. Nem szóllott ügy soha a' Szomorú Nagy Pénteken ; Kivált, mikor reá mutatott « Megváltóra

9 ki kínok közt eV enyészett ai Keresztfán

s bogy meg ne fatsarodott volna a' halgatók szive, egész a' könyhullatásig nem szállott úgy az érzékenyítő hatéirinái az esztendőknek „ hogy el ne borult volna az egész gyülekezet. — 1851-ben Húsvét 1-sö napján maga