Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

239 prédikált, és ekkor utoljára, Tempíombéli szolgálatban, a' Jézus koporsojánál meg jelent Mária Charakteréröl. — Szivet érdeklő tárgy! melly meg ható ez a' hely predikát'ziójában „a' Jézusnak ezt mondja: „Uram! ha te vitted el őtet, hová tetted „őtet? hasonló az ollyan gyermekhez, ki „keseregvén hazulról el ment szüléjét, „ha az eleibe megy, nem esmér reá és „éppen magától kérdi : hol az ö szüléje."' — Ez utolsó alkalommal is olly szivessen, olly meg buzdulással halgattatatott ő, mint elevenebb Ifjúságában. A' mit beszélt, igazán érzette, és noha kedvesség öntetett az ö ajakaira, mert természettel kellemetes, tiszta, erős, azomba módos ejtéssel szólló hangja, és ahoz illó tag hordozása, figyelmet gerjesztett. A' sziv tette őtet főképpen ékes s'zóllóvá, és ö benne bizonyos volt ama mondása Quintiliánusnak — pectus est, quod disertos facit. — Nem kevéssé ajánlották az ö beszédét, a' Néki könnyen jövő szép hasonlítások: minta' millyen ez: „mikor a' Jézust Simeon karjára veszi — „úgy úl, úgymond, a' kisded Jézus, a' „Vén Simeon karjain, mint a' zöld gyöngy, „a' vénfa ágánn, a'meg koppadt erdőben" -— és a'hasonlóul könnyen jövö párhuzam vonások, mint egy ujj Esztendei Predikatziójában 1826, mikor a' volt letzkéjje, hogy mutatja be Jo'sef 120 esztendős Atlyát Faraimnak, „igy mutatja bé a' mi