Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

92 dolatokra, igasságokra vezéreltetnek, —még pedig ollyanokra, mellyekre az egész emberi nemzet tudóssainak szűkségök vagyon. És éppen ezen hasznos és szükséges isméretek, találmányok, gondolatok, és igasságok költsönös tseréjét állapítja meg az idegen nyelvű észmiveknek a'Tudósok által meg szerzése, olvasása, — de azután hogy fényűzéssé ne váljanak, nemzeti nyelven közlése sőt honnositva és nemesítve

9 a nemzet szellemébe 's helyheztetésébe bé oltása. Ne bánjuk tehát, ha Nemzetünk Nagyjai, dűsgazdagjai, képesint pénzt adnak a' Külföldi hires borokért 's egyéb terményekért. Ok sem bánják, ha a' Külföld gazdagjai viszontag szerzik a' Tokait, Ménesit, és egyéb termesztményeinket. Ne bánjuk, ha hivatalos Tűdóssaink, meg szerzik, és olvassák az őket érdeklő külföldi fontos észmiveket. Eljön az idő, midőn a' Magyar ész gyiimöltse isméretére, a' Külföldnek is lelki szüksége lesz ; de nem annyira magyarul, mint fordításban 's kivonásban olvasás által : a' mint már ezen szerentsében részesek is némely jeles nemzeti íróink. Ezek által diszlik a' nemzet, értelmi és erköltsi kifejlése, — terjed a' nemzeti betsület. A' fényűzés minden esetben bűn. 'A régi GŐrög és Romai köztársaságokban polgári bűn volt. — Az egyszerűséget javalló — alázatos és szelíd Jézus tudománnyá szerént pedig, erköltsi bűn is, Farizéus-