Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

109 ság, színesség. Ha az ország nagyjai, gazdagjai, nagy kiadásokat tesznek, az, nem fényűzés ö bennek, mig okos és Nemzeti , Egyházi, vagy tudományos tzélokra fordítják azokat. Mikor a' gazdag az orvosokat, ügyvédeket, 's azokat, a' kiknek elméjökre, vagy kezökre szüksége van, gazdagon fizeti; az nem fényűzés, lianem nemzeti áldozat. Fizet ő ekkor a' szűkebb értékűek helyett 's a' tanult lelkeket el hamvadni nem hadja. Mikor egy magas lelkű Széchéni, Teleki, az ö Könyvtárját, — a' két Haza köz hasznára átt engedi, — vagy mikor az elsőbbnek ditsö Fia, egy Magyar Tudós Társaság felállására, egész évi jövedelmét att adja, nem fényűzés ez, hanem olly felséges áldozat, mellyért minden Nemzet méltán tiszteli, a' Magyar pedig, a' hálá örömkönnyei közt, hirdeti a' Nagynak nevét, — kivált még azért is, liogy nem tsak értékkel, hanem észszel és szívvel is mozdítja elő a' Nemzeti jót, a' Nemzeti diszt. — De a' mi a' Nagyokban nem fényűzés, hanem rangjokhoz illő áldozat és illendőség szüksége, az a' kíssebbekbenmár fényűzéssé válhatik. Azt mondják talán, — a' Magyar tudós mivek nintsenek olly jelesek, mint a' külföldiek : Ezen tsipös kifogásra kettőt felelünk. Elsőben, feltévén hogy az valóság, nem pedig előítélet volna; ennek is az oka, az olvasó és tudományos fényűzés, melly