A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1944.

1944. május 4.

372 a 240/1944. sz. konventi határozathoz. református vellású állampolgárok adózóképessége újabb, nem kis­mértékű egyházi megadóztatással csökkentetnék. Nagyméltóságod bölcsességétől várjuk annak a kérdésnek el­döntését, hogy állami pénzügyi szempontból melyik helyesebb eljá­rás, az-e, hogy egyházunk államsegélye a kellő mértékig felemelte­tik s ezáltal azokra s olymódon hárul át a teher, akik azt elbírják s akiknél ez a teher a Nagyméltóságod elgondolásainak megfelelően jelentkezhetik, vagy pedig az, hogy az államsegélynek az 1913—14. évi költségvetésben megállapított összegre felemelése mellett ma­gunk gondoskodjunk a hiánynak rendkívüli pótlékok kivetése útján való kiegyenlítéséről. Arra magától értetődően gondolnunk sem le­het, hogy kizárólag magunk igyekezzünk gondoskodni egyházi szük­ségleteink biztosításáról. Tiszteletteljes véleményünk szerint kevesebb kárt jelent ál­lami szempontból az 1848:XX. t.-c. 3. §-a alapján egyházunk részére járó államsegély megfelelő felemelése, mint az, ha egyházunk újabb adók és közterhek megállapítását, illetve kivetését és az adózók egy meghatározott 'csoportjának megterhelését határozná el. Hogy mennyire súlyos egyházunknak a helyzete, méltóztassék megengedni, hogy erre néhány példával rámutathassunk. Lelkészi nyugdíjintézetünk a törvényes mértéken felül drága­sági segélyt állapított meg a nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészöz­vegyek számára. Ez a drágasági segély a legalacsonyabb csoportok­nál 1944. évi január hő 1-től kezdődően 80%-os és így is lelkészözve­gyeinknek csaknem kétharmada havi 144 P ellátási díjban részesül (az 1944. január havára 760 özvegy és árva részére kiutalt ellátási díj összege 118.514.53 P. Az átlagos összeg havi 155.94 P). Hogy ez mennyire tarthatatlan, mutatja, hogy egy 16—17 éves háztartási alkalmazott ennél lényegesen többet keres; az ipari szakmunkások helyzetével pedig nem merjük összehasonlítani nyugalmazott lelki­pásztoraink havi nyugdíját. (Az 1944. évi januári átlagos nyugdíj összege havi 346.67 P.) Ez okozta azt, hogy néhány egyházmegye lelkészei az „önse­gély" útjára léptek s önmagukat és gyülekezeteiket megadóztatva, külön nyugdíjpótló-intézményt létesítettek. Tiszteletteljes megítélé­sünk szerint ez olyan panasz egyházunk törvényhozásával és köz­igazgatásával szemben, amelynek jogosult voltát kénytelenek va­gyunk elismerni, de súlyának elviselésére nem vállalkozhatunk. Közalapunk évi járulékbevétele mintegy 200.000 P. Ez az az összeg, • amiből fedeznünk kell a missziói munka minden szükségletét, segélyeznünk kell a lelkészi nyugdíjintézetet és rendkívüli segélyt

Next

/
Thumbnails
Contents