A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1944.
1944. május 4.
372 a 240/1944. sz. konventi határozathoz. református vellású állampolgárok adózóképessége újabb, nem kismértékű egyházi megadóztatással csökkentetnék. Nagyméltóságod bölcsességétől várjuk annak a kérdésnek eldöntését, hogy állami pénzügyi szempontból melyik helyesebb eljárás, az-e, hogy egyházunk államsegélye a kellő mértékig felemeltetik s ezáltal azokra s olymódon hárul át a teher, akik azt elbírják s akiknél ez a teher a Nagyméltóságod elgondolásainak megfelelően jelentkezhetik, vagy pedig az, hogy az államsegélynek az 1913—14. évi költségvetésben megállapított összegre felemelése mellett magunk gondoskodjunk a hiánynak rendkívüli pótlékok kivetése útján való kiegyenlítéséről. Arra magától értetődően gondolnunk sem lehet, hogy kizárólag magunk igyekezzünk gondoskodni egyházi szükségleteink biztosításáról. Tiszteletteljes véleményünk szerint kevesebb kárt jelent állami szempontból az 1848:XX. t.-c. 3. §-a alapján egyházunk részére járó államsegély megfelelő felemelése, mint az, ha egyházunk újabb adók és közterhek megállapítását, illetve kivetését és az adózók egy meghatározott 'csoportjának megterhelését határozná el. Hogy mennyire súlyos egyházunknak a helyzete, méltóztassék megengedni, hogy erre néhány példával rámutathassunk. Lelkészi nyugdíjintézetünk a törvényes mértéken felül drágasági segélyt állapított meg a nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek számára. Ez a drágasági segély a legalacsonyabb csoportoknál 1944. évi január hő 1-től kezdődően 80%-os és így is lelkészözvegyeinknek csaknem kétharmada havi 144 P ellátási díjban részesül (az 1944. január havára 760 özvegy és árva részére kiutalt ellátási díj összege 118.514.53 P. Az átlagos összeg havi 155.94 P). Hogy ez mennyire tarthatatlan, mutatja, hogy egy 16—17 éves háztartási alkalmazott ennél lényegesen többet keres; az ipari szakmunkások helyzetével pedig nem merjük összehasonlítani nyugalmazott lelkipásztoraink havi nyugdíját. (Az 1944. évi januári átlagos nyugdíj összege havi 346.67 P.) Ez okozta azt, hogy néhány egyházmegye lelkészei az „önsegély" útjára léptek s önmagukat és gyülekezeteiket megadóztatva, külön nyugdíjpótló-intézményt létesítettek. Tiszteletteljes megítélésünk szerint ez olyan panasz egyházunk törvényhozásával és közigazgatásával szemben, amelynek jogosult voltát kénytelenek vagyunk elismerni, de súlyának elviselésére nem vállalkozhatunk. Közalapunk évi járulékbevétele mintegy 200.000 P. Ez az az összeg, • amiből fedeznünk kell a missziói munka minden szükségletét, segélyeznünk kell a lelkészi nyugdíjintézetet és rendkívüli segélyt