A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1944.

1944. május 4.

370 a 240/1944. sz. konventi határozathoz. gyon szerény — a reánk nézve kötelező „tisztes szegénység" keretei között mozgó — létfenntartást, de nem képesek biztosítani az utóbbi években beállott nehézségek leküzdését. Egyházunk iskolafenntartó terhei, egyrészt az iskoláik szükségszerű fejlesztése, másrészt állami intézkedések következtében, állandóan növekednek. Azok a támogatások azonban, melyeket egyházunk mint iskolafenntartó az elsó' világháború előtt kapott, jórészt elmaradtak, vagy valorizálatlan összegben utaltatnak ki. Az elmúlt évtizedekben a pénzügyi hatóságok és szakemberek ismételten felpanaszolták, hogy egyházunk túlságos mértékű adóval terheli egyháztagjainkat úgyannyira, hogy az ellen — az állami adópolitika fenntartása érdekéből — már Nagyméltóságod hivatali elődei részéről is óvás tétetett s az egyházi adó behajtásánál való közreműködés feltételeinek megszigorításával vagy egyenesen megtagadásával kényszeríttettünk sok mindenről lemondani, amit pedig a fejlődő élet nemcsak egyházi, de nemzeti szempontból is feltétlenül megkövetelt volna. Az egyetemes adóalapnak juttatott 1943. évi államsegély csupán annyit tesz lehetővé, hogy az első világháború előtt megállapított adócsökkentési segélyt, amely az egyházközségek normálköltségvetésében mutatkozó hiány kiegyenlítésére szolgál, 44%-os valorizáció mellett tudjuk kifizetni, de ezt is csak úgy, hogy az aranykoronát egyenlőnek vesszük egy pengővel. A református közigazgatási alap részére juttatott államsegély évek óta nem f edezi a tényleges szükségletet s odáig jutottunk, hogy a konventi közigazgatási alap költségvetési hiánya már meghaladja a 120.000.— P-t s ez a hiány állandóan és egyre nagyobb arányban növekedik. Az 1933. évi IX. egyházi t.-c.-kel létesített új lelkészi nyugdíjintézet javára az 1938. évi január 1-től 1943. évi december 31-ig terjedő hat év alatt igen jelentős összegeket szedtünk be lelkészeinktől és a lelkészi állásokat fenntartó egyházaktól azért, hogy 1944. január 1-től kezdődően lelkészeink részére legalább évi 2.500 P és 40 évi szolgálat után legfeljebb évi 5.000 P nyugdíjat biztosíthassunk s hogy a lelkészözvegyeknek a korábbi havi 55 P-vel szemben legalább havi 80 P özvegyi ellátási díjat adhassunk. A közalapi járulékot az 1933. évi VIII. egyh. t.-c. fejenként 8 fillérben állapította meg, de megadta a lehetőséget arra, hogy a református egyháztagok által fizetett összes állami föld-, ház- és kereseti adó félszázalékával, illetve egyszázaiékávai egyenlő külön járulék vettessék ki. Ennek a külön járuléknak a kivetése mindmáig