A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.
1943. május 19-20.
6 1943. május 19. — 10—11—12. utódokat, akiknek megint veszedelmektől kell megvédelmezni a magyarságot és hazánkat. Szívünkben igazi hálát érzünk mindazon honvédeink iránt is,, akik a hosszú tél alatt 40 fokos fagyban a keleti harctéren, az első arcvonalban lelkesen, sokszor önfeláldozó módon küzdöttek és a borzalmas hidegen felül egyéb súlyos nélkülözéseket is szenvedtek. Át~ érezzük, mennyi kötelességünk van és marad fenn irántuk! Fohászkodunk, adjon a Mindenható mielőbb gyógyulást a sebesülteknek, továbbá a kórházakban lévő beteg katonáinknak és vigaszt azoknak a családoknak, amelyek hősi halattat, vagy eltűnt hozzátartozót siratnak! Természetesen nyomatékosan kifejezést adok itt is annak az óhajomnak, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak gondját hatóságaink és egyházunk fbagjai necsak múló fellobbanással, hanem állandó kötelességérzettel évtizedeken át vegyék fel, továbbá, hogy érettünk is annyi nehézség közt harcolt derék honvédeink irántélltük fogytáig rójják Le azt a hálaadót, amellyel a háború áldozatainak is, a háborúban résztvett katonáinknak is tartozunk. Főtiszteletű Konvent! Az alakulás előtt sajnálatomra búcsúznunk kell. Egyetemes konventünk alkotó tagjai közül hosszú idő óta először nélkülözzük nyugalombavonult dunántúli elnöktársamnak, Medgyasszay Vince püspök úrnak jelenlétét. A régi ragaszkodással és igaz nagyrabecsüléssel gondolok az ő több, mint félszázadra terjedő lelkipásztori szolgálatára, valamint esperesi és püspöki munkásságában kifejtett rendkívüli érdemeire és hálásan emlékezem meg arról a hathatós támogatásról, amelyben mint főgondnokot, valamint egyetemes konventünknek és zsinatunknak alelnöki minőségében a konvenlt elnökségét is részesíteni szíves volt. Amikor teljes munkabírásában, önként távozik közülünk, bizton reméljük, hogy hosszú közéleti pályája alatt sokszor kimutatott bölcs és gyakorlati érzékét valaminit gazdag tapasztalatait megfelelő alkalommal kérésünkre ezentúl is szíves lesz rendelkezésünkre bocsátani. Hasonlóképen különös hálával emlékezem meg Hóman Bálint úrról, aki rövid megszakítással egy évtizeden át intézte a vallás- és közoktatásügyi tárca ügyeit és irányította hazánk művelődési és nevelésügyi politikáját. Az ő nagy tehetségeit, különösen általános műveltségét, rendkívüli írói készségét, sokoldalú tudását, államférfiúi képességeit és zsenialitását, továbbá történetkutató, ú'ttörő