A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

11 1943. május 19. — 10—11—12. munkásságát más, különösen felsőházi és tudományos szolgálatomban régóta megismertem és nagyrabecsültem. Miniszteri munkássága közben mindenkor meggyőződtem arról a példátadó, ritka tárgyilagosságról ós elfogulatlanságról, amellyel mint hithű katolikus férfiú átérezte a magyarországi református egyháznak nemcsak a múltban bebizonyított, hanem korunkban is meglévő politikai, nemzeti küldetését. Ennék az álláspontjának egyik bizonyítéka volt az a kezdeményezés, amellyel a Felsőház reformja alkalmával — sajnálatomra mások részéről támadásnak is téve ki magát — azt kezdeményezte, hogy a református egyháznak valamennyi püspöke és az erdélyi egyházkerületben a legidősebb, a többi egyházkerületnek pedig valamennyi főgondnoka tagja legyen a Felsőháznak. De ugyanezt az elfogulatlanságot tapasztaltam nála iskolai és más egyházi ügyeinkben is. Nem búcsúzom tőle, mert meg vagyok győződve afelől, hogy messze az én életen tartamán túl, a magyar közéletnek még igen sok téren kiváló munkása marad és hogy szeretetreméltó egyénisége akkor is sok tisztelőt és ragaszkodó barátot fog szerezni hittestvéreim sorában, amikor én már rég elmentem a minden élők últján. Örömmel és meleg érzésekkel emlékezem meg arról, hogy kitűnő tagtársaink, Farkasfalvi Farkas Géza és báró Vay László egyházkerületi főgondnok urak ebben a minőségükben tíz év óta munkálkodnak ; továbbá, hogy Vásárhelyi János püspök úr érdemeinek megfelelő magas kitüntetést nyert; a testvéri evangélikus egyház egyetemes felügyelője, báró Radvánszky Albert úr pedig több, mint húsz éve szolgál ebben a minőségében. Tisztelettel javaslom, üdvözöljük erről a helyről is a dunáninneni evangélikus egyházkerület új püspökét, Kardos Gyula úr őméltóságát és újonnan választott egyházkerületi felügyelőjét, Laszkáry Gyula urat. Mikor a három évi időkör lejártával ebből a teremből távozom, legyen szabad hálás, legmelegebb köszönete/t mondani kitűnő elnöktársamnak, főtiszteletű Ravasz László dr. úr őnagyméltóságának, továbbá a többi püspök uraknak, valamennyi főgondnoktársamnak és a konventben közelebbi munkatársaimnak, ezek élén elsősorban és főleg Benedek Zsolt dr. konventi fcítanácsos úr őméltóságának, akinek példaadó, önfeláldozó, rendkívüli munkássága és óriási tevékenysége nélkül, mint általában az utolsó évtizedben, különösen a legutóbbi években sem lett volna módomban a nehézségek közt fokozódó elnökségi kötelességeket (teljesíteni.