A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

-460 1943. május 20. — 360. végzésének mérhetetlen fontosságát és előnyeit, mégis egyfelől különösen az egyre nagyobb mérveket öltő theológushiányra, másfelől a nyolc osztályú elemi iskolák felállítására tekintettel, kénytelen volt a lelkésztanítóképzést nagykőrösi tanítóképzőintézetében a jelen tanévtől kezdve megszüntetni. így a lelkésztanítósággal kapcsolatos kérdések is az egyházkerület véleménye szerint elvesztették időszerűségüket. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a törpegyűlekezetek társítása esetén hogyan lenne megoldva a tanítói munka, az egyházkerület annak a véleményének ad kifejezést, hogy két vagy több olyan iskola összvonható, mely nincs egymástól 3 kilométernél nagyobb távolságra; napközi otthon, vagy internátus szervezésével esetleg nagyobb távolságban levők is összevonhatók. A dunántúli egyházkerület már 1941. évi november 12—13. napjain tartott közgyűlése 272. számú határozatában felhívta a kebelbeli egyházmegyéket, hogy ha véleményük szerint lelkésztanítók hiányában végveszély fenyegeti történelmi egyházuk egész sorát, hogyan volna a lelkésztanítóképzés visszaállítható és nyomatékosan hívta fel az egyetemes konvent figyelmét arra, hogy a dunántúli törpegyülekezetek fenntartása az egyetemes magyarság és az egyetemes reformátusság fontos érdeke, melynek megmentésére az egyetemes magyar reformátusság szolidaritása és áldozatkészsége is megnyerendő. 1942. évi október hó 22—23. napjain tartott közgyűlése 280. számú határozatában ismét a lelkésztanítóság képzésének folytatását mondja ki kívánatosnak. Egyes egyházmegyéből (mezőföldi, pápai egyházmegye)tapasztalata szerint a lelkésztanító a nyolc osztályú elemi iskola felállítása (mellett is tudja a kettős munkát teljesíteni és a gyülekezetek megmentésének egyedüli útja a lelkésztanítóság (őrségi egyházmegye). A tatai egyházmegye tiltakozik a kis gyülekezetek elsorvasztása ellen. Az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsa 1942. évi szeptember hó 24. napján tartott gyűlésében kimondotta, hogy a törpegyűlekezetek sorsának társítás útján való megoldását tekintettel az erdélyi egyházkerület különleges helyzetére, melynek jellegzetes vonása, hogy híveinek jelentős százaléka idegen nemzetiségek közé beékelt törpegyülekezetekben vagy szórványokban él, sem egyházi sem nemzeti szempontból nem látja kívánatosnak. A tiszáninneni egyházkerület 1942. évi november hó 12-én tartott közgyűlése 25. számú határozata szerint az egyházkerületi közgyűlés ismerve a törpegyülekezetek áldozatkészségét és az egyhá-