A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943. május 19. — 126—237. Voinovich Géza felsőházi tag úr beszédének a középiskolai tankönyvekről szóló részletében ellenmondás is van, amidőn egyfelől sokalja az illusztris szónok a középiskolai tankönyvek terjedelmét, másfelől pedig azt kívánja, hogy a tankönyvek érdekesebben dolgozzák fel a tanítási anyagot. Ha a mostaninál is rövidebbre vonnánk össze a tankönyveket, akkor azok csupán az emlékezetbevésendő anyag száraz, tárgyi felsorolását adhatnák minden didaktikai vagy módszeres követelmény mellőzésével. Ezért a tankönyvírók még kevésbbé gondolhatnának arra, hogy érdekessé is tehessék a tankönyveket. Érdekesnek, élményszerűnek kell lenni magának a tanításnak,., tehát a tanár munkájának. Voinovich Géza felsőházi tag úrnak másik érdekes állítása, hogy ,,a legműveltebb generáció Magyarországban az 1880-as évektől a világháborúig élt, ezek kevés tankönyvön nettek fel, de azt, amivel foglalkoztak, alaposan megtanulták. Akkor voltunk mi a. Nyugathoz a legközelebb műveltségben." A mai és az első világháború előtti középiskolát, a középiskolás tanúlóifjúság szellemi színvonalát azért fölöttébb nehéz összehasonlítani, mert megváltoztak nevelési eszményeink. A világháború előtti középiskola a pozitív, adatszerű tudást többre értékelte a harmonikus, lelket és testet, materiális és formális képzést egyaránt szem előtt tartó nevelői célkitűzésnél. Az első világháború előtti középiskola tanárai sokkal kényelmesebben végezték munkájukat, mint a maiak. Az óra nagyrésze feleltetéssel, számonkéréssel telt el, ma tíz-tizenöt perc jut a számonkérésre. A számonkéréskor általában azt szerették, ha a diák szórói-szóra recitálta a tankönyv szavait. Ilyen módszerrel tényleg elérhette azt a középiskola, hogy a belőle kikerülők megtanulták azt, ami a könyvben volt. A harminc-negyven év előtti érettségi vizsgálatot tett tanulók kétségkívül sokkal több könyvnélkül megtanult verset, prózai szemelvényt, nyelvtani és mennyiségtani szabályt tudtak, mint a ma érettségi vizsgálatra álló tanulók, viszont nem lehet kétséges, hogy mai növendékeink sokkal öntudatosabban néznek szembe pl. nemzeti sorskérdéseinkkel, sokkal inkább képesek már ifjúkorukban önálló vélemények alkotására, egyszóval formális képzés tekintetében a mai iskola többet ad. Ha talán adattudásuk kevesebb is, ezért bőségesen kárpótol az, hogy gondolkodni tudásuk, itélő- és elhatározóképességük, nemzeti érzésük fejlettebb, mint néhány évtizeddel régebbi ifjúságé. A mai magyar középiskola más, lényegesen más, mint a régi volt. Más nem csupán tankönyvei minőségében és esetleg mennyisé-