A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

.226 1943. május 19. — 179. különösen a fiúgimnáziumot végzett tanulókra. Az oklevelet szerzett jelöltek száma a debreceni Tisza István tudományegyetemen: 1937/38-ban 67 ebből ref. (47), 1938/39-ben 62 (40), 1939/40-ben 63 (40), 1940/41-ben 88 (ebből 26 felvidéki, cseh-szlovák egyetemen végzett, csaknem kivétel nélkül gör. kat., ill. római kat., ref. 45) 1941/42-ben 45 (24). Ennek a jelenségnek az okai mindenki előtt ismeretesek. A közelmúlt állástalan diplomásainak küzdelmes élete, az erőteljesebben meginduló és sok kedvező elhelyezkedést kináló gazdasági és szabadpályák — nem utolsó sorban a katonai pálya — vonzóereje jóval nagyobb, mint a külső előhaladást ritkán nyújtó, szerény anyagi keretek között megmaradó, de soha sem lankadó figyelmet, haladást, elmélyedést kivánó tanári pálya. Nem régen még legkiválóbb diákjaink tömegesen választották a tanári pályát, ma, mikor képzésükre egyházkerületünk is nagy áldozatokkal református tanárképzőintézetet létesített, csak kevesen, és oklevelük megszerzése után is gyakran más pályán helyezkednek el. A jelenség különben országos jellegű." A tiszántúli egyházkerület közgyűlése e jelentésre a következő határozatot hozta: 1. Kijelenti a jelenre és jövőre egyaránt vonatkozó érvényességgel, hogy nem kíván élni semmi olyan — ha még ideiglenes — eszközzel is (osztályok szüneteltetése, osztályok nagy létszáma, tanári órasizám felemelése, a szaktanári rendszer felfüggesztése, felvételt kérők elutasítása), amely eszköz és eljárás, ha ideiglenes jellegű lenne is, ellenkezik a református nevelés évszázados nevelési elveivel, nevelésünk evangéliumi alapvetésével, református jellegéből folyó feladataival. A református iskolák fejlődésének bármily téren történő visszaszorítása egyértelmű lenne a magyarság kötelességeinek és jogainak önkéntes feladásával. A megoldást helyes úton keresve, kimondja — visszavonásig tartó érvénnyel: köteleztessék minden gimnázium, hogy legkésőbb június 15-ig jelenítse be minden évben a püspöki hivatalnál a már bizonyosnak látszó tanári szükségletet, az igazgatóságok a pályázatokat lehetőleg a nagyszűnidő folyamán, ha pedig a nyugdíjazás csak a tanév kezdetére érkeznék meg, a legrövidebb időn belül, haladéktalanúl tegye közzé. A pályázók névsorát küldjék meg a püspöki hivatalnak, mely az egyházkerületi középiskolai felügyelő közreműködésével eljuttatja valamennyi református gimnáziumhoz, s így a szükséglet és jelentkezők ismeretében minden gimnázium tud, ha van jelentkező, gondoskodni utánpótlásról.