A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

120 1943. május 19. — 104—105—106. A szóbanforgó határozattal nevezett évi javadalmának megállapításánál lakbérnegyedérték címén 725.65 P vétetett alapul. Felebbező azt panaszolja, hogy helyi viszonylatban egy kétszobás lakás kerttel és melléképületekkel évi bére 200—250 P. A parókia csak kétszobás lakás és annyira rossz állapotban van, hogy lakhatóvá tétele óriási összegbe kerül. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert a lakás béregyenértéke az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 32. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartása mellett, az egyéb javadalom egynegyedrészével helyesen vétetett számításba. 121. Tárgyaltatott Gáspár János várkudui lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intézőbizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 11.650/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1929. évi január hó 1-től számított jogosultsággal vétetett fel. Felebbező azt kéri, hogy nyugdíjjogosultságának kezdőpontja 1927. január hó 1-vel állapíttassék meg, mivel az erdélyi egyházkerület nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézetének is ettől az időponttól volt tagja. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 7. §-ának harmadik bekezdése szerint a nyugdíjjogosultságba csakis a második lelkészképesítő vizsga letétele után eltöltött szolgálati idő számítható be, már pedig felebbező a második lelkészképesítő vizsgát 1928. október hó 19-én tette le. 122. Tárgyaltatott Györké János székelyszentistváni lelkipásztor özvegyének felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intézőbizottságának 1942. évi december hó 17. napján hozott 10.799/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a nevezett özvegy részére 1942. december 1-től a B) csoport 6. osztályának megfelelő évi 1200 P nyugdíj és ugyanezen időtől 20%-os drágasági segély folyósíttatott. A nevezett özvegy kéri, hogy az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 21. §-a alapján özvegyi nyugdija férje nyugdijának 50%-ában, vagyis évi 1475 P nyugdíjban és ez után 1942. december 1-től 20%-os drágasági segélyben állapíttassék meg.