A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943. május 19. — 102—103—104. 121* Továbbá kéri, hogy mint esperesi özvegynek a 243/1925. sz. konventi határozat alapján magasabb özvegyi nyugdij állapíttassék meg. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 4. §-ának második bekezdésében foglaltak szerint a törvény 28—33. §§-aiban foglalt rendelkezések életbeléptetésétől számított hat éven át (1943. december 31-ig) az özvegyek ellátása még az 1904. évi VTL t.-c. és az ezzel kapcsolatos rendelkezések alapján teljesítendő s így a felebbezo nyugdija az ezidőszerint fennálló törvényes rendelkezések alapján helyesen állapíttatott meg. Megállapítja az egyetemes konvent, hogy felebbezőnek azt a kérelmét, hogy részére mint esperes özvegye részére a 243/1925. sz. konventi határozat alapján magasabb öszszegű nyugdij állapíttassék meg, az intézőbizottság a nyugdij megállapításánál már teljesítette és így a felebbezésnek ez a része tárgytalan. 123. Tárgyaltatott Holló József pelbárthidai lelkipásztor özvegyének felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intézőbizottságának 1942. évi május hó 5. napján hozott 3823/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a nevezett özvegy részére évi 960 P özvegyi nyugdij és évi 192 P drágasági segély állapíttatott meg. A felebbezo a nyugdij felemelését kéri, mert férje hosszú szolgálata alapján magasabb ellátást érdemel s ment férje mint egyházmegyei jegyző, magasabb egyházi tisztséget viselt. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert a nyugdij összegét a bizottság a szabályoknak megfelelően állapította meg s mert az egyházmegyei jegyzői tiszt nem olyan magasabb egyházi tisztség, amely után a 243/1925. sz. konventi határozat felemelt özvegyi nyugdijat biztosít. 124. Tárgyaltatott Horváth Győző bótrágyi lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intézőbizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 7130/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a nevezett lelkipásztor 1910. január 1-től számított nyugdíjjogosultsággal 3727 P javadalom alapján vétetett fel. 1941. január 1-ével a nyugdijintézeti tagok sorába.