A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

az 55/1942. sz. konventi határozathoz. 573 A fentemlített hiányt volna hivatva pótolni a diákmissziói munka is, amelyhez méltán fűztünk nagy reménységeket. Ezek, sajnos, nem egészen váltak be. Ha ennek az okát keressük: nem ezek az ifjak a hibásak. Olyan kevés tiszteletdíjat kapnak munkájukért, hogy abból családot sem alapíthatnak. Hacsak cölibátusi fogadalmat nem tesznek, elkeseredés fejlődik ki ezekben a lelkekben és a legelső adódó alkalommal megválnak munkájuktól. Ez a theológushiány első nagy gyökérzetcsoportja. H. A theológushiány második forrása a theológiákban, azok légkörében és világában keresendő. Itt is találunk elriasztó momentumokat. Ezek között nem utolsó az, hogy a theológusképzésben anyagi vonatkozásban nagyon megnövekedtek az igények a theológusélettel kapcsolatban. Régi, többszázados theológusképzésünk a maga szerényebb kereteivel jobban szolgálta azt a célt, hogy a szerényebb ifjak, akár csupán egy anyai csókkal bocsájtva el otthonról, a maguk erejéből is elvégezhessék a theológiát. Nemcsak az igények sokasodtak meg a theológiákon, hanem a testületek segítő lehetőségei is megszűkültek. — A múltban az Anyaszentegyház jövő reménységeinek áldozatos segítését tekintette első és legfőbb kötelességének. Ma figyelemreméltó jelenség az adminisztrációs költségeknek régebben elképzelhetetlen magas volta és állandó növekedése. Az egyház is kezd belefúlni az adminisztrációba, amelynek a költségei hihetetlen magasságba szökkentek. Az adminisztráció túltengése, a papír-áradat a lelki térre való visszatéréssel, reméljük, csökkenni fog, mert ha tovább is így haladna, végzetes lenne. Egyik-másik egyházkerületben az a csodálatos intézmény, amelyet apáink a theológusnemzedékek javára megteremtettek: a legáció is visszafejlődést mutat. Elsősorban a Dunamellékre gondolok, ahol történelmi okokból a tradíció ereje sokkal gyengébb, mint másutt. A múltban a theológus a tanulmányi költségek fedezése mellett ruházkodhatott is a legációkból. — Ehhez járult még az akadémiai rektorság, ahol nyugodtan megvárhatta, míg valamelyik gyülekezet lelkipásztorául meghívta. • És még egy forrás dugult be: kihaltak a gazdag patrónusok, csak itt-ott maradt belőlük hírmondónak. Hol vannak azok az áldottlelkű földesurak, akik tehetséges ifjakat kisdiákkoruktól kezdve neveltettek, külföldi tanulmányútjaikról gondoskodtak, sőt könyveiket is kinyomatták? A mult egyházi irodalmának gazdagsága úgy született meg, hogy voltak patrónusaink. Fájdalom, ezek kihaltak, nem-