A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

574 3. sz. melléklet. csak Anyaszentegyházunknak, hanem nemzetünknek is igen nagy kárára. Mit csináljunk ezekkel a hibákkal szembén? 1. Próbáljuk meg lefokozni az igényeket. Nem baj, ha a diákszobák kevésbbé díszesek, de olcsóbbak. Hozzuk a diákokat olyan helyzetbe, hogy adósság nélkül tudják megszerezni a lelkipásztori oklevelet. 2. A papíros világából térjen vissza az egyházi élet a lélek világába. Igen n'agy dolog volna, ha fel tudnók eleveníteni azt a régi tradíciót, hogy a szegény ifjaknak tudjunk ingyenes otthont nyújtani a theológiákon, ami évszázadokig hivatásuk is volt. 3. A gyülekezetek is hozzák meg áldozataikat még fokozottabb mértékben. A földesurak helyére is ők, a gyülekezeti tagok, az egyszerű emberek ezrei lépjenek. Minden gyülekezet tekintse saját gyermekének a köréből kikerülő theológus-ifjakat, akikért nemcsak imádkozni, hanem anyagi áldozatokat is képesek hozni. Örvendetes példák vannak már erre. III. Elérkeztünk a theológushiány főokához és főproblémájához: a segédlelkészi évek nyomorúságos helyzetéhez és az ezzel kapr csolatban felmerülő kérdésekhez. — Anyaszentegyházunknak van néhány olyan „kovásza", amely a középkorhoz kapcsolja. Ilyenek: 1. a segédlelkészeknek nálunk egyedülálló túltengése és - 2. a stóla kérdése. Mindkettő középkori kovász, amely szoros kapcsolatban van a káplán-ny omorús ággal. A római egyház felfogása az, hogy egy városnak, akár milyen nagy gyülekezet legyen is benne, egy paróchusa lehet csupán. Az öszszes többi egyházi munkás csak kiegészítő szerve ennek az egy főnek. — Hogy csak egy példát mondjunk erre nálunk: a budapesti józsefvárosi 100.000 lelkes r. kath. paróchiának a legújabb időkig egy papja volt és 20—25 káplánja. Középkori szokás az is, hogy a pap semmit sem csinál ingyen. Ez nem lenne baj, ha át nem szivárgott volna hozzánk is. Nálunk is az a rendszer maradt meg, hogy egyetlen lelkipásztor egy csomó segítséggel dolgozik. Fájdalom, nálunk is stólákat kérnek az egyházi szolgálatokért. Szomorú hagyaték ez a középkorból. A külföldi evangéliumi egyházakban erre nincs példa. Külföldön mindent ingyen végez a lelkipásztor, viszont nem is szorul rá a stólára, olyan tisztességes fizetése van. Nálunk volt nagy gyülekezet, amelynek lelkészi javadalma 100 korona volt és a stóla. Lehetetlen dolog, hogy lelkipász-