A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

2. számú melléklet. az 55/1942. sz. konventi határozathoz. A theológushiány ügyében az országos theológiai* tanári konferencián Sárospatakon, 1941. december 3—4-én tartott előadások. I. DR. KOVÁTS J. ISTVÁN ELŐADÁSA. (Gyorsírói feljegyzések alapján.) A theológushiány beteges jelenség. Többféle betegség van. Van, amelyik csak egy érzékszervet támad meg; a másik az egész testet megtámadja, de csak helyenként jelentkezik; végül van az egész testben egyszerre jelentkező betegség is. — A theológushiány a betegségek második kategóriájába sorolható. Egész testünket megtámadó betegség, amely azonban csak egy bizonyos vonalon jelentkezik. Tisztán kell látnunk, hogy egész egyházi életünk beteges jelenségei ütköznek ki ezen a tüneten keresztül, sőt társadalmi életünk fogyatékosságai is. Nagyon téves dolog volna tehát egyetlenegy okban keresni a baj kulcsát és az orvoslás lehetőségét. Ne féljünk a betegség tüneteitől! Sokkal jobb, ha megmutatkozik á baj, mintha nem mutatkoznék meg. Ezelőtt csalóka ábrándban ringattuk magunkat, amikor a theológiát nagy tömegek özönlötték el és alapos rostálással kellett szelekciót végezni közöttük. Mihelyt a határok kitágultak kissé, kitűnt, hogy az özönlés oka nem a buzgóságban, hanem a diplomások évtizedekig tartó nyomorúságos elhelyezkedési helyzetében volt keresendő. Ifjúságunk számára alig volt más elhelyezkedési lehetőség, mint a katonai vagy a papi pálya. Mihelyt a viszonyok kedvezőbben kezdtek alakulni, hanyatt-homlok menekültek ifjaink a jobb pályák felé. — Jobb, hogy látjuk ezt, mintha ma is a régi ábrándokban ringatnék magunkat! Ha már most ezeket szemügyre vettük, a theológushiány gyökereit kell megkeresnünk, és ha ezeket is tisztán látjuk, meglátjuk azt is, hogy hogyan haladhatunk a gyógyulás felé.