A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

.280 1942. május 6. — 168—169. 180. Tárgyaltatott Bacsó Gyula harmaci lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi december 4. napján hozott 9841/1940. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a félebbezőnek egyházi forrásból származó javadalma 1.528.50 P-ben állapíttatott meg, egyezően a 173/1941. számú konventi határozatban foglalt értékeléssel. A félebbező a helyi javadalom felemelését kéri 1.978 P-re, mivel a bevallás megtételekor tájékozatlan volt gazdasági, megélhetési, sőt javadalmi viszonyai tekintetében és a bevallás megtételénél az a törekvés vezette, hogy javadalmát a lehető legalacsonyabb összegben mutassa ki. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert a nyugdíjigény alapjául szolgáló javadalom valóságos értékét az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 32. §-ának utolsó bekezdése alapján az egyetemes konvent állapította meg s ettől eltérni csak az esetben lehet, ha az egyházmegye és egyházkerület meghallgatása után az egyetemes konvent új megállapítást tesz. 181. Tárgyaltatott Barabás Árpád ny. magyarókerekei lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi december hó 4. napján hozott 10.775/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett részére 3.220 P beszámítható javadalma, valamint 34 betöltött teljes szolgálati éve alapján 2.832 P nyugdíj állapíttatott meg. Felebbezésében előadja, hogy javadalma az 1926. évtől az 1936. évig havi 500 P volt, vagyis 333.34 P volt a kongrua, 14 kataszteri hold kanonika porció 167 P, a hívektől járó kepe 100 P és ezeken kívül a stóla. Sérelmes reá nézve a határozat azért is, hogy 54 évi lelkipásztori munkálkodása 34 évre vétetett fel. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert folyamodó az országos református lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézetbe történt belépése alkalmával nyugdíjjogosultságának kezdőpontjául 1908. január hó 1. napját kérte megállapítani, miért is beszámítható szolgálati ideje 1908. évi január hó 1. napjától 1941. évi december hó 31-ig terjedőleg 34 évben helyesen állapíttatott meg. A hazai jogszabályok szerint folyamodó 1937. december hó 31-én 3.220 P javadalomra tarthatott volna igényt,