A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.
1941. május 6-8.
574 5. sz. melléklet Az iskola igazgatóságának felülvizsgálása. 37. §. Ugyanígy gondolni kell mindig az igazgatói munkakörre is: az igazgatói irodát, ügyiratokat (iktatókönyv, irattár, szakkönyvtár stb) meg kell figyelni; az igazgatóval való beszélgetés közben tájékozódni kell arról: hogyan fogja fel tanítótársaival való viszonyát, hogyan tölti be vezető feladatát stb. Erre a tájékozódásra mindig nyilik alkalom; időnként erre is külön kell gondot és időt fordítani. A felügyelő hívja fel az illetékesek figyelmét arra, hogy az egyházi felsőbbség számára készített statisztikai kimutatásokat pontosan állítsák ki és az előírt időre terjesszék fel. A tanítókkal való érintkezés. 38. §. A tanítókkal való érintkezés sokszor nehézkes, mert nem lehet teljesen kiirtani azt az érzést, hogy minden látogatás valóban ellenőrzés, sőt minősítés, tehát a felügyelő többé-kevésbbé feljebbvaló. Erre való tekintettel a felügyelőben annak a gondolatnak kell uralkodnia, hogy pályatársakkal, vele közös munkára hivatott emberekkel van dolga s valamennyien egy magasabb feladatnak, a nemzet és benne egyházunk lelki értékei gyarapításának szolgái. Akarnia kell, hogy közte és a meglátogatott iskolák között szoros összetartozás fejlődjék ki. Ezért szükséges, hogy a látogatás közben lehető közvetlenséggel, a személy és munkája iránt való érdeklődéssel érintkezzék a tanítóval és a tantestülettel. Kevés elég arra, hogy a felügyelő maga iránt bizalmat ébresszen s ezzel működésének a sikerét biztosítsa; éppen olyan kevés elég arra is, hogy magától elriasszon valakit s ezzel nemcsak az az egy látogatás, hanem az ő egész felügyelői tevékenysége, sőt az utána következő látogató munkája is többé-kevésbbé kárbavesszen. Nagy felelősségét minden felügyelőnek éreznie kell s ezért minden érintkezésnek — kényesebb ügyekben négyszemközt, egyébként ha van, a testületi szobában, a végső értekezleten — egyoldalú ítélkezés helyett, a megértést szolgáló megbeszélés alakjában kell lefolynia. A felügyelőt állandóan hassa át az a tudat, hogy a felügyelet szándéka a folytonos javítás. Legyen gondolkozásában, érzésvilágában és minden megnyüatkozásában igazi nevelő. Szavának ne csak annyi súlya legyen, amennyit hivatalos megbízatása ad neki, hanem minden észrevételének legyen meg a nevelői jelentősége. Tudja mérlegelni előre szavainak bekövetkező hatását. Legyen alapos pedagógiai felkészültsége, gyakorlati tanítói készsége. Tanácsai legyenek meggondoltak, következetesek és