A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

-572 4. sz. melléklet érintkezésből alkalmilag szerzett ismeretekkel; felhasználja-e a megértetésnek az illető részben alkalmazható eszközeit (szemléltetés, kirándulások, séták), tekintettel van-e a helyi viszonyokra (pl. a beszéd- és értelemgyakorlat, számtani példáik, természetrajz körében stb.) nyujt-e alkalmat és ad-e ösztönzést a tanulók cselekvő' részvételére a tárgyhoz mért módon (pl. olvasmányról való beszélgetés, természetrajzi anyaggyűjtés, rajzolás stb.); az órai feladat egyes részeit kellően taglalja-e s egy-egy kisebb részlet (tárgyi egység) elvégzését követi-e a szükséges összefoglalás, megtörténik-e a kellő begyakorlás, megrögzítés (pl. számtani példákon, a történelemből a tárgyalt részletről való beszélgetéssel stb), az egész feladat elvégzése után megtörténik-e a végső összefoglalás és ez a legfontosabbat állítja-e újból a tanulók elé? Az eredmény mindezekből önként kitetszik: bővítette-e a tanítás a növendékek ismereteit; táplálta-e a tudásvágyát, hozzájárult-e az egyesek vagy az egész osztály bizonytalan vagy zavaros ismereteinek tisztázásához; általában remélhető-e nevelő hatása (és mely irányban) ? Mindezekre és itt fel nem sorolt hasonló kérdésekre igyekezzék a felügyelő pusztán megfigyeléssel szerezni feleletet. Készült-e a tanító a feldolgozandó tanítási egységre. Azt, hogy készült a tanító, a leírt vázlat bizonyítja. Nagy tévedés a vázlatból ítélni meg a munkát és eredményt. A tanító a vázlatot magának készíti. Nem a vázlatból, hanem az eredményes tanításból és a .gyermekek tudásából kell véleményt alkotni. Beavatkozás a tanításba. 34. §. A tanításba beavatkozni nem szabad. Kivételesen és nagyon óvatosan csak akkor, ha az anyag kiválasztása helytelen, vagy nagyon hézagos, ha a módszer rossz, ha a cél elburkolódik, ha a felügyelő valamely szempont kidomborítását akarja bemutatni, vagy ha egyéb ok miatt a növendékekkel közvetlen érintkezésbe akar lépni. Ilyen esetben szigorúan alkalmazkodjék a felügyelő ahhoz az elvhez, hogy neki a tanító helyzetét, az iskola "becsületét mindig csak erősítenie szabad, tehát feltétlenül óvakodnia kell a tanítónak az ifjúság előtt való mindennemű rendreutasításától, vagy megszégyenítésétől. Ezért a tanításba való beavatkozás nem történhetik másként, csak a tanítás tapintatos átvételével. Ha ez megtörtént, akkor az épen tárgyalt részletet neki kell befejeznie és fel nem tűnő módon kell a tanítónak a további tanítást, átadnia.