A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

Fegyelmi ítéletek. 539". Farkas Sándor volt alsósegesdi lelkipásztor perújítás folytán újból tárgyalt fegyelmi ügyében — amelyben az egyetemes konventi rendes bíróság 1938. évi április hó 29-én 18/1938. bir. szám alatt hozott ítéletével panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/3, pontjába ütköző fegyelmi vétségben mondotta ki vétkesnek s ezért az egyházi VI. t.-c. 47. §. A/c. pontja alapján alsósegesdi lelkipásztori állásától nyugdíjigényének érintetlen hagyásával való elmozdításra ítélte — a belsősomogyi egyházmegyei bíróság 1939. évi augusztus hó 30-án hozott ítéletével panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/3, pontjába ütköző fegyelmi vétségben mondotta ki vétkesnek s az egyházi VI. t.-c. 47. §. A/a. pontja alapján feddésre ítélte. A dunántúli egyházkerületi bíróság mint fegyelmi bíróságidőszaki tanácsa 1940. évi március hó 7-én hozott másodfokú ítéletével az egyházmegyei bíróság ítéletét mind a vétkesség megállapítása, mind a kiszabott büntetés tekintetében helybenhagyta. Az egyetemes konventi rendes bíróság 1941. évi február hó 17-én 171941. bir. szám alatt hozott ítéletével a felebbezett ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel panaszlottat vétkesnek mondta ki az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/3, pontjába ütköző vétségben s ezért a 47. §. A/a. pontja szerinti feddésre ítélte, helybenhagyta s ennek alapján a perújítással megtámadott 18/1938. bir. számú konventi' ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kivül helyezte. H. Nagy Sándor kisasszondi lelkipásztor fegyelmi ügyében a mezőföldi egyházmegyei bíróság, mint kiküldött fegyelmi bíróság panaszlottat 1940. évi május hó 8-án I. 15/1940. kik. bir. szám alatt hozott ítéletével az egyházi VT. t.-c. 46. §-ának A/l. és 3. pontjaiba ütköző vétségekben vétkesnek mondotta ki, ezért az egyházi VI. t.-c. 47. §. A/c. és e. pontjai alapján a nyugdíjigény érintetlen hagyásával azon helyről való elmozdításra ítélte s a választás és választhatóság jogától 5 év tartamára megfosztotta. A dunántúli egyházkerületi bíróság időszaki tanácsa 1940. évi augusztus hó 2-án III. 11940. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletének azt a részét, amely panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/l. és 3. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségekben vétkesnek mondotta ki, helybenhagyta, a büntetés kiszabására vonatkozó részét azonban megváltoztatta és panaszlottat az egyházi VT. t.-c. 47. §-ának A/d. pontja alapján hivatalvesztésre, az egyházi hivatalviselési jogtól való végleges megfosztással ítélte. Az egyetemes konventi rendesbíróság 1941. évi február hó 17-én 18/1941. bir. szám alatt hozott ítéletével a dunántúli egyházkerületi bíróságnak felebbezéssel megtámadott ítéletét helybenhagyta.