A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

-540 Fegyelmi ítéletek. Hörömpő Dezső rákosszentmihály-sashalmi lelkipásztor és Boross Pál rákosszentmihály-sashalmi egyházközségi vagyonkezelő gondnok-pénztáros egymás elleni panaszára megindított s hivatalból folytatott egyesített fegyelmi ügyben a pestkörnyéki egyházmegyei bíróság 1940. évi szeptember hó 18-án B. 6—7/1940. szám alatt hozott ítéletével Boross Pál panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/9, pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki, ezért az egyházi VI. t.-c. 47. §-ának A/c. pontja alapján a Rákosszentmihály-sashalmi egyházközségnél viselt vagyonkezelő gondnokpénztárosi és presbiteri tisztségétől való elmozdítással büntette, Hörömpő Dezső panaszlottat viszont az ellene emelt vád és következményei alól felmentette. A dunamelléki egyházkerületi bíróság 1940. évi november hó 22-én 49/1940. bir. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Az egyetemes konventi rendes bíróság Boross Pál felebbezése folytán 1941. évi május hó 8-án 45/1941. bir. szám alatt hozott végzésével a felebbezést abban a vonatkozásban, amely Hörömpő Dezső felmentése ellen irányul, visszautasította, az első- és másodfokú ítéletnek felebbező elítéltetésére vonatkozó részét azonban feloldotta s az iratokat az elsőfokú bírósághoz azzal a felhívással küldte vissza, hogy a Boross Pál által Hörömpő Dezső ellen beadott fegyelmi panasz alapján a bizonyítás lefolytatásával hozzon újabb, szabályszerű határozatot. Ördögh János volt dunaradványi tanító perújítás folytán újból tárgyalt fegyelmi ügyében a barsi egyházmegyei bíróság időszaki tanácsa, mint kiküldött fegyelmi bíróság 1940. évi május hó 23-án 43/B—1940. szám alatt hozott ítéletével a szlovenszkói és kárpátaljai református egyház egyetemes konventi rendes bíróságának, mint harmadfokú fegyelmi bíróságnak 1937. évi április hó 15-én hozott, panaszlottnak az 1907. évi egyházi V. t.-c. 35. §. d. pontja alapján a dunaradványi egyházban viselt kántortanítói hivatalából minden javadalmi igény nélkül való elmozdítását kimondó ítéletét hatályon kívül helyezte, s panaszlottat az 1933. évi egyházi VI. t.-c. 46. §. A/3, pontjába ütköző fegyelmi Vétségben vétkesnek mondotta ki, ezért az 1933. évi egyházi VI. t.-c. 47. §-ának A/a. pontja szerinti büntetésre, feddésre ítélte. A dunántúli egyházkerületi bíróság időszaki tanácsa 1940. évi augusztus hó 2-án Hl.—4/1940. szám alatt hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az egyetemes konventi rendes bíróság 1941. évi február hó 17-én 19/1941. bir. szám alatt hozott ítéletével a dunántúli egyházkerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a volt szlovenszkói és kárpátaljai református egyház konventi rendes bíróságának 1937. évi április hó 15-én