A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

-538 Fegyelmi ítéletek. zott ítéletével az egyházi t.-c. 46. §. A/3, pontjába ütköző 11 rendbeli fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki, ezért az egyházi VI. t.-c. 47. §. A/d. pontja szerinti büntetésre, hivatalvesztésre ítélte. Az egyetemes konventi rendes bíróság 1941. évi május hó 8-án 491941. bir. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, egyúttal visszaadta az összes iratokat a tiszáninneni egyházkerület bíróságának azzal a felhívással, hogy a Csorba György által Porcs Kálmán ellen emelt viszonvád tárgyában az eljárást folytassa le és hozzon szabályszerű határozatot. Darab Dezső komiósdi lelkipásztor kényszernyugdijazási ügyében a belsősomogyi egyházmegyei bíróság 1940. évi október hó 22-én Fb. IV/1940. szám alatt, a dunántúli egyházkerületi bíróság pedig 1940. évi november hó 27-én 7/1940. bir. szám alatt hozott ítéletével a kényszernyugdijazást kimondotta; az egyetemes konventi rendes bíróság pedig Darab Dezső felebbezése folytán 1941. évi május hó 8-án 47/1941. bir. szám alatt hozott ítéletével a felebbezést elutasította és a dunántúli egyházkerületi bíróság 1940. évi november hó 27-én 7/1940. bir. szám alatt hozott ítéletét helybenhagyta. Farkas István nemeskisfaludi lelkipásztor fegyelmi ügyében a belsősomogyi egyházmegyei fegyelmi bíróság 1940. évi június hó 13-án Fb. 20/1939—55. szám alatt hozott ítéletével panaszlottat vétkesnek mondotta ki az egyházi VI. t.-c. 46. §-ának A/l., 3., 4. és 6. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségekben s ezért az egyházi VI. t.-c. 47. §. A/c. pontja alapján főbüntetésül nemeskisfaludi lelkipásztori állásától való elmozdításra ítélte, nyugdíjigényének érintetlen hagyásával, mellékbüntetésül pedig a választás és választhatóság jogától 5 év tartamára eltiltotta. A dunántúli egyházkerületi fegyelmi bíróság 1940. évi november hó 27-én' 24/1940. B. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletének a főbüntetésre vonatkozó részét helybenhagyta, de a mellékbüntetés kiszabását mellőzte. Panaszlott az egyházkerületi bíróság ítélete ellen felebbezéssel élt, de a felebbezést az egyházmegyei bíróság elnöksége 159/1941. számú végzésével elkésettség okából visszautasította. Panaszlott e visszautasító végzés ellen az egyetemes konventi rendes bírósághoz élt perorvoslattal. Az egyetemes konventi rendes bíróság 1941. évi május hó 8-án 46/1941. bir. szám alatt hozott végzésével panaszlott felebbezését elutasította, s megállapította, hogy a dunántúli egyházkerületi fegyelmi bíróságnak 24/1940. B. számú ítélete 1941. évi január hó 12. napján, a felebbezési határidő lejártával — törvényes határidőben beadott felebbezés híjján — jogerőssé vált.