A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

•656 13. sz. melléklet havi 62.515.17 P, vagyis évi 750.182.04 P államsegélyt méltóztatott engedélyezni. Ebből az államsegélyből a visszacsatolt felvidéki területek 1939. II. félévi és 1940. évi államsegélyére esik 107.100.— P, a visszacsatolt kárpátaljai területek ugyanezen időre iáró államsegélyére 15.290.— P, együtt 122.390— P. Ebből a 122.390.— P-től tehát 1939. évi II. félévi államsegély 40.790.— P, az 1940. évre iáró államsegély pedig 81.600— P. Ezt a 81.600.— P többletet az adócsökkentés, a közigazgatás és a közalap céljai között az alapok dotációinak előző évi összegei arányában akképen osztottuk fel, hogy évi 65.600.— P-t fordítottunk az adócsökkentési alapra, 12.000.— P-t a közigazgatási alapra és 4.C00.— P-t az országos közalapra, ilyenképen: az adócsökkentési alap dotációja évi 498.000.— P-ről 563.000.— pengőre; a közigazgatási alap dotációja az eddigi 90.90C.— P-ről 102.900.— pengőre; a közalap 30900— P dotációja 34.900.— P-re emelkedett; míg a Czinke István volt püspök segélyére megállapított 7.492.04 P, valamint a külföldön élő magvar reformátusok vallásos könyvalapja részére engedélyezett 500.— P változatlanul maradt. Elnökségi tanácsunk, amely elé Nagyméltóságod 1939. évi december 29-én 12.209/11./1939. és 12.210/II./1939. számok alatt kelt nb. iratait ter'esztettük, őszinte sajnálattal értesült arról, hogy egyházunknak az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a alapján járó államsegélye és az országos református lelkészi nyugdíjintézet kivételes és rendkívüli államsegélye nem a ténvleges szükség alapján, hanem a lélekszám kombinációja alapján emeltetett fel. A nyugdíjintézetre vonatkozólag számításainkat és ezen alapuló igényeinket külön lesz szerencsénk előterjeszteni, azt azonban már most módunkbrn van megállapítani, hogv az adósegélyek kiszolgáltatására a Nsgvméltóságod által engedélyezett 81.600.— P-ből jutó 65.600.— P merőben elégtelen. Rámutatunk arra, hogy ez a hiánv abból állott elő, hogy Nagyméltóságod hivatali elődje az ország egyes részeinek elcsatolása alkalmával az államsegély redukcióját nem az elcsatolt lélekszám aránya alapján hajtotta végre, hanem az 1920. évi március 10-én 19.545/A. II./1920. sz. alatt kelt iratának tanúsága szerint akképen, hogy az integer Magyarország részére adott államsegélyből telies összegben leütötte azoknak az adócsökkentési segélyeknek az összegét, amelyeket addig az egyetemes konvent az elcsatolt területi egyházközségek számára kiszolgáltatott. Ha mél-