A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

a 378/1940. sz. konventi határozathoz. 657 íóztatik az idézett iratot és annak anteaktáit áttanulmányozni, úgy megállapítható lesz, hogy Nagyméltóságod hivatali elődje az 1920. évi I. félévi államsegély összegét akképen állapította meg, hogy a régi segély félévi összegéből, 1,597.600.— K-ból levonta a megszállott területek egyházközségei adósegélyének, 747.294.— K-nak a felét, vagyis 373-647.— K-t, továbbá az erdélyi egyházkerület közigazgatási államsegélyének, 52.800.— K-nak szintén a felét, 26.400.— K-t, vagyis együtt levont 400.047.— K-t és az 1920. évi I. félévi államsegélyt ekként 1,197.553.— K-ban fixirozta. A trianoni Magyarország egyházközségeinek adósegélyét már évek óta akképen szolgáltatjuk ki, hogy a világháború előtt megállapított adósegélyek minden 100.— K-ja fejében 40.— ar. pengőt szolgáltatunk ki. Pl. az 1939. évben 903 egyházközség részére 1,221.369.— K évi adósegély fejében kifizettünk együtt 488.547.60 P-t. A visszacsatolt 290 felvidéki és kárpátaljai egyházközség részére az elcsatolás előtt 294.134.— K adósegély volt megállapítva. Az anyaországban érvényesülő valorizációs kulcs alkalmazásával ennek a 294.134.— K-nak 117.653.60 ar. pengő felel meg. Ezzel szemben Nagyméltóságod 65.600.— P-t méltóztatott az 1940. évre rendelkezésünkre bocsátani. Most már egyházunk az előtt a dilemma előtt áll, hogy a felvidéki egyházközségek jogos adósegély-igényének kielégítésénél akképen jár el, hogy egyenlősíti a valorizációs kulcsot az anyaországban és a visszacsatolt területen, természetesen úgy, hogy a valorizációs szorzószámot az anyaország területén leszállítja és azt mondja az anyaországbeli egyházközségeknek, hogy most már kevesebb adósegélyt kaptok, mivel a pénzetek egyrészét oda kell adnunk a Felvidéknek, vagy meghagyjuk az anyaországbeli egyházközségeknek az egész adósegélyét érintetlenül és a Felvidéken egy lényegesen kisebb valorizációs kulcsot alkalmazunk s azt mondjuk a felvidéki egyházaknak, hogy ti mostoha gyermekei vagytok a magyar államnak. Nagyméltóságod bölcsesége előtt felesleges fejtegetnünk, hogy mind a két megoldás erkölcsileg lehetetlen s csak egyetlenegy elfogadható megoldás van, az nevezetesen, hogy méltóztatik az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a alapján ;áró államsegélyünket oly összeggel felemelni, amely számunkra lehetővé teszi, hogy az adósegélyeket a visszacsatolt területen ugyanolyan mértékben szolgáltassuk ki, -amilyen mértékben azt a visszacsatolás előtt és után a csonkaországi egyházközségek részére kiszolgáltattuk. Azt ?z összeget, amellyel az államsegélynek felemelését kérjük, évi 60.000 _ P-ben jelöljük meg. Igaz, hogv az elcsatolás előtt megállapított adósegélyek kiszolgáltatására szükséges 117.653.60 ar. P-re 65.600.— P fedezetünk van s így 4?