A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

a-213/1940. sz. konventi határozathoz. 555! gyává tenni, hogy melyik és minő mértékben felel meg az általános nemzeti közművelődés követelményeinek. Ebből a nézőpontból tekintve a hozzánk véleményezés végett megküldött tervezetet nem tartjuk megnyugtatónak. Elvileg mi is magunkévá tesszük a tervezet inkodolásában kiemelt három célt: 1. a leckelátogatás és szorgalom fokozását, 2. az általunk is ismert és nagyon fájlalt visszaélések megszüntetését és 3. a jogi oktatás korszerűbbé tételét; ám a felsorolt célok megvalósításának tervbevett módszereit nem mindenben tartjuk szerencsésnek és célravezetőnek. A tervezet elgondolásán nemcsak végigvonul, hanem láthatóan túlteng abban a tekintélyuralom érzése, amely az emberi szabadság zászlaját mindig magasan lobogtató egyetemes református egyházunk alapeszméjével szöges ellentétben áll; ez utóbbinak egyik fontos tényezője az egyetemi tanszabadság, amely a nemzeti és keresztyén eszmének céltudatosan megvont korlátai között az ezeréves magyar alkotmánynak egyik sarkalatos tényezője. Az előttünk fekvő tervezetből sajnálattal nélkülözzük ennek az egyetemi tanszabadságnak legcsekélyebb érvényesülését is, az általános indokolásban nyomát sem találjuk, a szöveg pedig, ahol csak teheti, igyekszik azt teljes mértékben visszafejleszteni, sőt elnyomni. Nem habozunk nyiltan kifejezésre juttatni, hogy ezt a célzatot nemcsak aggályosnak, hanem egyenesen veszedelmesnek tartjuk a nemzeti közéletre és társadialmunk jövőjére nézve. Mert ha abból a jogásznemzedékböl, mely majdan az állami és társadalmi élet vezetésére lesz hivatott, jogászságának egész ideje alatt kiöljük a szabadság eszméjét, sőt szigorúbbnál szigorúbb rendszabályokkal és merevebbnél merevebb korlátozásokkal beleneveljük annak ellenkezőjét: ez az irányzat majdan végzetes visszahatást fog szülni. Mi sem áll távolabb tőlünk, minthogy a legcsekélyebb mértékben is védelmeznők a szabadosságot, a fegyelmezetlenséget, vagy az anarchiának bármilyen megnyilvánulását, ezeket lelkünkből elítéljük; de ugyanúgy nem tartjuk megengedhetőnek, hogy a szabadságtól való idegenkedést a jogászifjúság annyira beleszívja magába, hogy az átformálja egész lelkületét s hogy majd ha átveszi az állami és társadalmi életben őt megillető vezetést, ugyanazt az irányzatot akarja — bárha tudat alatt is — megvalósítani a vezetése alatt álló közületekben. Ezt mi súlyos aggodalommal látnók, mert a nemes értelemben vett szabadság az egyetemes református egyháznak mindig éltető eleme volt és az is fog maradni bármilyen politikai irányzattal szemben. . Szükségesnek tartjuk tehát, hogy az egyetemi tanszabadság gondolata — bizonyos észszerű korlátok között — kifejezésre jusson az általános indokolásban és ahol csak lehet, megvalósuljon a reform rendelke-