A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

52 1940. április 17. — 50— 51. mellék 18.000 s Tiszántúl 17.197 pengőt fordított a szórványgondozásra, mind a két kerület nagyobb összeget, mint amennyi a szórványokból befolyt egyházi adó volt. Az egyes kerületekre nézve a következő összefoglaló jelentést terjesztjük elő. 1. Dunamelléki egyházkerület. 111 anyaegyházának 563 szórványában kimutattatok 13.020 lélekszám. 7402-vel kevesebb, mint a népszámlálás adatai szerinti lélekszám. Itt valószínűleg nagy tévedés van, t. i. a pesti egyházmegye 1167 család után 2827 lélekszámot tüntet csak fel a népszámlálás 6200 lélekszámával szemben. A szórványgondozás minden egyházmegyében folyik, csak a felsőbaranyai egyházmegye jelenti azt, hogy a szórványok hívei a legtöbb esetben a közelség miatt az anyaegyházakba járnak be. A kecskeméti egyházmegye igen részletes szórványjelentése nagyon lelkiismeretes munkáról! ad jelentést. A többi egyházmegyében is a lehetőséghez képest gondozás alá vették a szórványokat, istentiszt ele t - t-a r t á s t, hitoktatást, vallásos összejöveteleket, lelkipásztorok, segédlelkészek a pesti egyházmegyében kijáró theológusok, továbbá presbiterek végezték. A konfirmációi oktatást majdnem mindenütt a lelkipásztorok végezték vagy kiszállásaik alkalmával, vagy ott, ahol az anyaegyházhoz közelebb van a szórvány, a gyermekek jártak be. A szórványgondozás fuvar költségeit sok helyen maguk a lelkipásztorok, néhol az egyházközségek, néhol magánosok fedezték. A lelkipásztorok több helyen biciklin mentek ki a szórványok népéhez. Tartatott 1078 istentisztelet, 336 úrvacsoraosztás, hozzánk tért 44, tőlünk kitért 34, reverzális javunkra 6, kárunkra 20, tanköteles gyermek 1832, konfirmándus 177, a szórványok híveitől befollyt egyházi adóban 15.425 P és szórványgondozásra fordíttatott 18.000 pengő. 2. Dunántúli egyházkerület. Igen részletes jelentést terjesztett elő az előadó egyházkerületi közgyűléséhez. Maga a jelentés világos bizonysága annak az igen komoly munkának, mely Dunántúlon a szórványgondozás terén végbe megy. A jelentés világosan kimutatja, hogy ott, ahol buzgó munka folyik és megfelelő ellenőrzés, ott látható eredménye van a lelki munkának. Kiemeli a jelentés a drégelypalánki egyházmegyében lévő salgótarjáni lelkipásztornak a szórványokban végzett 188 látogatását, valamint Balassagyarmat,