A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 17. — 16—17—18—19—20—21. 53 Nagymaros és Szokolya lelkészeinek 350 iátogatását. Az egyházmegyei előadó rendkívüli jelentőséget tulajdonít a látogatások hatásának. Azonban ezeknek is megvan a maga veszedelme a hűséges munkásra nézve. A rétsági szórványgondozó lelkésznek, aki gyalog és kerékpáron járja be szórványterületét, a fizikai fáradság már kikezdte idegeinek épségét. A balassagyarmati lelkész éppen így van. Idegkimerülésével betegszabadságra volt kénytelen menni. Szórványgondozó segédlelkésze hasonló sorsra jutott. Salgótarján lelkésze sem bírja sokáig a sok szaladgálást. Mikor meghatottan szemléljük egyesek odaadó buzgóságát, feltétlen intézkedésre van szükség, hogy valami úton segítséget ryujtson a kerület •a szórványgondozó lelkészeknek, nehogy idő-nap előtt megrokkanjanak. Az őrségi egyházmegyében a szórványok gondozása végett központok vannak szervezve s az itt folyó munka eredménye az, hogy lassanként szűnnek az ellenünk adott reverzálisok. Általában mindenütt buzgón folyik a szórványgondozás, a gyermekek hitoktatása s az istentisztelet tartások. Azonban igen nagy akadálya a munka teljes kiépítésének az anyagi erők hiánya. Ezenkívül különös panaszt is tesz az egyik egyházmegyei jelentés: az evangélikusok nyomásáról. A jelentés kimutat 127 anyaegyházlioz tartozó 1392 szórványközséget, melyben 11.652 lélek részesült gondozásban. Tankötelesek száma 996, konfirmandusoké 57 volt. A koníirmandusoknak a lélekszámhoz viszonyított rendkívül alacsony létszáma okának a megállapítása nagyon szükséges. A jelentés kiemeli azt, hogy több mint 3000 lélekkel kevesebb van feltüntetve a jelentőíveken, mint a népszámlálás által megállapított lélekszám. Ez azt jelenti, hogy 3000 léleknek a lelkigondozása kiesett a szórványgondozás munkájából. Tehát amilyen buzgón folyik általában a munka a legtöbb helyen, mégis vannak olyan helyek, ahol az ú. n. szórványgondozás, gondozásnak alig nevezhető. Ennek okát az egyházkerületi előadó 3 tényezőben keresi: Először a gondozó személyében, aki nem érzi át kötelességét, aki megelégszik anyaegyháza ügyeinek ellátásával s a szórványokba csak akkor látogat ki, ha pl. temetésre viszik ki. A második az anyagi kérdés megoldatlan volta. A harmadik a szórványok beosztásának több helyen való célszerűtlensége. Az előadónak ezen megállapítása nemcsak a dunántúli egyházkerületre, hanem általában a szórványgondozásra vonatkozik s erre vonatkozólag minden akadályt el kell hárítani és a szórványok megfelelő lelkigondozására minden intézkedést meg kell tenni. Meg kell érteni minden lelkipásztornak, hogy minden híve lelkéért egyformán felelős, akár a paróchia szomszédságában lakik, akár 30 km távolságban egy pusztai cseléd!akásban. Ez reá van bízva. Isten és ember előtt felelős érte s nem tűrhető az a helyzet, hogy míg egyik