A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 241—242. 321 szeállitás 16. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdése sze­rint, ha a lelkész a saját költségén segédlelkészt alkalmaz, úgy a segéd­lelkésznek eltartási költségeit — mint a szolgálati illetményt terhelő ki­adást — a lelkész szolgálati járandóságából csak abban az esetben le­het levonni, ha a lelkésznek ebbeli minőségében nincsen föld-, vagy ház­haszonélvezete, mert ellenkező esetben ezeket a kiadásokat még ak­kor is a haszonélvezetül átengedett ingatlanok jövedelmét terhelő kiadás­nak kell tekinteni, ha abból a lelkész a segédlelkész alkalmazásának költ­ségeit csak részben tudná fedezni. Helyes adóztatás azonban csak úgy vihető keresztül, ha a segédlel­kész tartási költségei abban az arányban osztatnak meg, ami arányban a földből származó jövedelem és a készpénzjárandóság egymáshoz állnak. A helyes adóztatás és az egyöntetű eljárás biztosítása érdekében ennél­fogva a kereseti adóról szóló 1927. évi 300 P. M. számú hivatalos utasí­tás idézett 16. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdését a következőképen módosítom: Ha a lelkész — akár a saját elhatározásá­ból, akár egyházhatósági intézkedés alapján — segédlelkészt tart, a se­gédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságot, valamint természet­beni járandóságnak pénzbeli értékét — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész kereseti adója alá tartozó szolgálati járandóságából le kell vonni. Ha azonban a lelkésznek ebben a minőségben föld- vagy házhaszon­élvezete, vagyis olyan járandósága is van, amely nem tartozik az alkal­mazottak kereseti adója alá, — a segéd'lelkésztartás költségeit a kétféle jövedelem között arányosan meg kell osztani és az alkalmazottak kere­seti adóalapjából a segédlelkésztartás költségeinek azt a részét kell — mint szolgálati illetményt terhelő kiadást — levonásba hozni, amely az arányszám szerint az alkalmazottak kereseti adó;a alá tartozó szolgá­lati járandóságára esik. Budapest, 1938. évi február hó 18-án. Dr. Fa­binyi Tihamér s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Tudomásul szolgál. 242. A dunamelléki egyházkerület tanácsa 1939. március 24-én tar­tott üléséből a pesti egyházmegye 3/1939. számú határozatával pártoló­iag terjeszti fel a szatmári egyházmegyének az iskolai államsegélyek va­lorizációja tárgyában hozott határozatát. Az egyetemes konvent megállapítva, hogy e tárgyban a je­len ülésén már határozott, újabb határozat hozatalát nem tartia szükségesnek. 21

Next

/
Thumbnails
Contents