A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 167. 185 Ez az állam ugyan világszerte a demokrácia fellegvárának tekinti és tekintette magát. Azonban „a cseh demokrácia valahogy csodálatosan elkeverődött a cseh sovinizmussal. A csehek egymásközt tényleg demokraták voltak, szokásaikban, politikai berendezkedéseikben, szellemi felfogásukban. Viszont, amint túlléptek nemzetük határán, másokkal szemben nem ismerték a teljes egyenjogúságot, az önrendelkezési jogot. Mechanikusan értelmezték a demokrácia törvényeit, ami lehetetlen nemzetiségi államban. Szerintük demokrácia volt, ha az ötvenegy százalék (cseh) korlátlanul uralkodott a negyvenkilenc százalék (más nemzetiségűek) fölött. (Szvatkó Pál: A visszatért magyarok c. műve 34. 1.) A nemzetiségekre értékes törvényeket kijátszották. Érvényben volt az általános titkos választójog. De „a választókerületeket úgy szabták ki, hogy a cseh vidéken 18—20.000 ember választott egy képviselőt, magyar, vagy ruszin területen 28—30.000" (Szvatkó i. m. 40. 1.). Volt nagyon igazságosnak, megértőnek és fölötte méltányosnak látszó nyelvtörvény, amely szerint „minden járásban, ahol a kisebbség a lakosságnak legalább 20%-át alkotja, a kisebbségi nyelv hivatalosan használható nyelvvé lépett elő" (i. m. 40. I.), de „a járásokat közigazgatási önkénnyel a -nyugatról keletre haladó határmenti hosszú és keskeny magyar sávon olyan északról dél felé vonuló hosszú és keskeny sávokká alakították át, melyeknek csak déli csücskein volt néhány magyar, a hosszú északra nyúló rész viszont szlovák többséget hozott" (i. m. 41. 1.). Dicsekedett a „kisebbségi iskolákkal" is. De a „magyar népiskolák többnyire egy tanerős apró iskolák voltak, amelyek pajta, vagy istállószerű épületeikben szerényen húzódtak meg, néha még színmagyar községekben is a 20—30% szlovák, vagy cseh tanulók számara épült a kisebbségi jskola árnyékában. A szlovák iskolapalotákat elnemzetlenítő célzattal a „Szlovenska Liga" telepítette erőszakosan a magyar falvakba" (i. m. 187. 1.). Mikor a mi Országos Zsinatunknak 1920. szeptember hó 29-én tartott ülésében 133. szám alatt hozott határozata, amely az akkor már elszakított területeken lévő református egyházi alakulatoknak utasítást adott, megvalósítható nem volt, egyházunk egységét többé fenntartani nem lehetett. Református lelkipásztoraink odaát a hűségfogadalom letételére kényszeríttettek és állampolgársági joguk tisztázása életföltétetli kérdés lett. Ennek következtében megalakult 1920. december hó 21-én, Kassán tartott közgyűlésén a tiszáninneni egyházkerület és ugyancsak 1920. végén a dunáninneni. 1921. július 3-án Rimaszombatban a két kerület egyetemes konventet alkot és 1923-ban hozzájuk csatlakozik a kárpátaljai egyházkerület. 1921-ben megindítják Egyház és Iskola címen a hivatalos lapot és 1923. június hó 17-én összeül Léván az első zsinat. Ismeretes, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai egyetemes református