A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.
1939. április 19-20.
114 1939. április 19. — 70—71—72. vesen történt kiszámítása folytán — 371 P 80 fillér túlélvezmény állapíttatott meg és elrendeltetett, hogy ezen túlélvezmény nyugdíjából 1939. évi április hó 1-től számítandó 24 hónapon át havi 15 P 50 filléres részletekben levonassék. A felebbezésben jelzi felebbező, hogy a maga részéről a nyugdíjösszeget helyesnek találta azért, mert számításba vette az 1934. évi január hó 1-én esedékes III. korpótlékot. Amennyiben a korpótléka a nyugdíjának alapul szolgáló összegbe nem lenne beszámítható, kéri, hogy a terhére megállapított túlélvezmény 48 hónapon át vonassák le nyugdíjából. Az egyetemes konvent a bizottság határozatát indokainál fogva helybenhagyja, azért is, mert felebbező nyugdíjazása idején nem állott a III. korpótlék élvezetében; a túlélvezmény elengedésére vonatkozó kérelmet pedig elutasítja. Megengedi azonban az egyetemes konvent, hogy Bévárdy Lajos a terhére megállapított 371 P 80 fillér túlélvezményt 48 hónapon át törleszthesse. 90. Tárgyaltatott Szabó József aranyosnieggyesi lelkész özvegyének felebbezése a nyugdíj intézeti intéző-bizottságnak 1938. évi október hó 24-én hozott 6686/1938. számú határozata ellen. A szóbanlévő határozattal folyamodó nyugdíj, illetve kegydíj engedélyezése iránti kérelmével elutasíttatott, mivel férje elhunytakor a Magyarországtól elcsatolt Aranyosmeggyesen teljesített tényleges lelkészi szolgálatot s így a magyarországi lelkészi nyugdíjintézettel szemben elhunytakor nyugdíjigénnyel már nem birt. Kegydij folyósítására pedig törvényes lehetőség nincsen. A felebbezésben arra történik hivatkozás, hogy más elcsatolt területiek részesülnek nyugellátásban. Az egyetemes konvent az intéző-bizottság határozatát a felebbezés elutasításával indokainál fogva helybenhagyja. Az egyetemes konvent egyben megállapítja, hogy a folyamodó kérvényében felhozott özv. Demeter Gyuláné férje valóban olyan egyházközségben szolgált, amely ma el van csatolva, de részére az özvegyi nyugdíj 1918- évi november hó 1-től, vagyis még a trianoni békeszerződés hatálybalépte előtt folyósíttatott; Szabolcska Mihály temesvári lelkipásztor a magyarországi lelkészi nyugdíjintézet terhére nyugdíjat soha nem élvezett; özv. Kovács Zsigmondné nevű lelkészözvegy kiléte pedig nem volt megállapítható.
