A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

1938. április 27. — 105—106—107—108. 67 nyok lakosságának a szaporodása bevándorlás útján történik. A reformátusság kénytelen volt bizonyára megélhetési viszonyai miatt születési helyéről elvándorolni s keresni megélhetését olyan helyeken, ahol semmiféle kapcsolata nincs, ahova tisztán a mindennapi falatért volt kénytelen elmenni. Ezt azért fontos megállapítani, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy az újonnan szórványba vándorolt reformátusság lelke nyugtalan és keserű s ezért az ő lelkéhez ennek a figyelembe vételével lehet csak közelíteni. Legtöbb szórványban lakó híve van a dunamelléki egyházkerületnek: 20.122, az előző 10 év 14.456 lelkével szemben, ami 40%-os növekedést jelent. Utána a dunántúli egyházkerület következik 13.316 lélekszámmal az előző 10 évi 10.743-mal szemben, ami 25%-os növekedést jelent. A tiszántúli egyházkerületnek 13.190 híve él szórványban az előző 10 évi 10.499-cel szemben, ami 26%-os növekedést jelent. A tiszáninneni egyházkerületnek 7761 híve van az előző 5700-zal szemben, ami 36%-os növekedést mutat. Tehát mind a négy egyházkerületben rendkiviili nagy mértékű a szórványokban élő reformátusság létszámának a növekedése. A négy egyházkerület közül csak a tiszántúli egyházkerületben van két olyan egyházmegye, amelyben nincsen szórvány. Ez a beregi és a debreceni egyházmegye. A dunántúli egyházkerületben a tatai egyházmegyében van a legtöbb szórvány-református: 4494 és legkevesebb a veszprémi egyházmegyében: 477. A dunamelléki egyházkerületben legtöbb a pesti egyházmegyében: 6434 és legkevesebb a felsőbaranyai egyházmegyében: 1303. A tiszáninneni egyházkerületben legtöbb a felsöborscdi egyházmegyében: 3096 s legkevesebb a gömöri egyházmegyében: 129. A tiszántúli egyházkerületben legtöbb a békés-bánáti egyházmegyében: 6999 s legkevesebb a nagyszalontai egyházmegyében: 100. Nincs egyetlen egyházmegye sem, amelyben fogyott volna a szórványokban élő reformátusoknak a száma. A szórványban élő reformátusság számának a növekedésével érdekes szembeállítani a szórványok anyaegyházközségeiben élő összlakosság és a bennük élő reformátusság szaporodási arányát. A dunamelléki egyházkerületben a szórványközségek lakosságának a szaporodása 8% volt és a reformátusságé 40%; az anyaegyházközségek összlakosságának a szaporodása 5y

2% s a reformátusságé 5%. A dunántúli egyházkerületben a szórványközségek összlakosságának a szaporodása 5%, a reformátusságé 25%; az anyaegyházközségek összlakosságának szaporodása 2.5%, a reformátusság fogyása 0.9%. A tiszáninneni egyházkerületben a szórványközségek összlakossá5*