A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

68 1938. április 27. — 86—87—88—89. gának a szaporodása 12%, a reformátusságé 36%; az anyaegyházközségek összlakosságának a szaporodása 1.7%, a reformátusságé 4.2%. A tiszántúli egyházkerületben a szórványközségek összlakosságának a szaporodása 12%, a reformátusságé 26°%; az anyegyházközségek összlakosságának a szaporodása 6.5%, a reformátusságé 6%. A szórványokban a reformátusságnak rohamos szoporodásából világosan meg kell látnunk a reformátusság megélhetési viszonyainak romlását, aminek következtében kénytelen eddigi — talán ősi — lakóhelyét elhagyva, ott keresni boldogulásának feltételeit, ahol erre egy kis rést. talál. A szórványok megnövekedett lélekszáma a szórványgondozás teljessé tételére kényszeríti egyetemes egyházunkat. A legelső feltétel ehhez az, hogy minden egyházközség, amelynek szórványai vannak, fektessen fel nyilvántartást szórványairól és a szórványokban élő hívekről, mégpedig névszerint. Minden egyházközség, presbiteri gyűlésen keresse a megoldást arra nézve, hogy a szórványokban lakó hívek lelkigondozása miképen oldható meg. Ha kell is általános, intézkedésnek lennie, de azért a presbiteri intézkedésnek a helyi viszonyokat figyelembe kell vennie s ennek a szükségletét kell összhangba hoznia az egyetemes intézkedéssel. A megoldásnál nemcsak a. lelkipásztort, vagy segédlelkészt, a hitoktatókat vagy a missziói lelkészt kell figyelembe venni, hanem a presbitereket is, vagy más világiakat,, akiknek az egyház és hittestvérei iránti szeretete elég erős ahhoz, hogy fáradságban, utánjárásban áldozatot hozzanak ezért a szent szolgálatért. Sőt számításba lehet venni a szórványokban lakó reformátusok közül azokat, akikre néhány léleknek a gondozása vagy legalábbis a velők való-, érintkezés és lapok vagy iratok kézbesítése rábízható. Meg kell keresni-, a lehetőségét a szórványokba való kiszállásoknak. A nyilvántartás pontos felfektetésén kivül nagyfontosságú az, hogy a szórványokban történőminden változás valami úton-módon közöltessék az anyaegyházközség lelkipásztorával. Nem lehetetlen ez, hiszen olyan megható példáját olvassuk a jelentésekből a buzgó segítségeknek, mint amilyen egy-egypostásfiú, egy-egy kézbesítő, tisztviselő, vagy altiszt nemes példája. A nyilvántartás felfektetése presbiteri gyűlés elé terjesztendő s a vele kapcsolatban hozott presbiteri határozat, valamint e határozatok foganatosítása felterjesztendő az esperesi hivatalhoz és tárgya a kanonika vizitációnak. Az anyaegyházközségek gondoskodnak arról, hogy úgy az egyesszórványközségekben, mirft az egymáshoz közel fekvő községekben íakőrefomátusok egymást megismerjék és egymásnak hitéletökben segítségére:-