A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 3. — 49—50. 33 és birt ajándékokat, értékeket s elvesztésük feletti fájdalmának jegyzőkönyvében is kifejezést ad. 50. (3.) Enyedi Andor dr. előadó előterjeszti jelentését az egyházkerületek 1935—36. évi missziói munkájának állapotáról. Összefoglaló jelentésemben csak azt szeretném mondani, ami új, ami tény, ami nagyon jellegzetes; nem akarnám ismétlésekkel, egyéni vélekedésekkel, az áttekintés és tisztánlátás szempontjából közömbös,, vagy legalább is kár és veszély nélkül elhanyagolható dolgok előtárásával a figyelmet fárasztani, a jegyzőkönyv terjedelmét és nyonidaköltségét, Jelkészkönyvtárak olvasatlanul heverő papírmennyiségét szaporítani.. A jelentések között újra nagy hiány van. Ezúttal a legérdekesebb,, legváltozatosabb és bizonyára a legeszméltetőbb missziói munkáról a budapesti egyházmegyétől nem kaptunk adatokat. Hogy aztán mennyi hiány van a bevallások általánosan panaszolt felületességében, pontatlanságában, megbízhatatlanságában, annak csak a mindeneket látó Isten a megmondhatója. Egyházi missziói munkánknak már évfordulója is van. A dunántúli egyházkerület előadójának jelentése szerint 15 éve múlt 1936. őszén annak hogy a belsősomogyi egyházmegye 1920, szeptember 7-én megalakult belmissziói bizottsága első munkaévét befejezte s első jelentését elkészítette. A jelentések alapján el lehet mondani, hogy a belmisszió magyarországi református egyházunkban még mindig szórványos, helyi és egyéni, nem pedig, amint kívánatos lenne, általános, minden helyre kiterjedő, mindenkit érdeklő, igénybevevő, érintő és elérő. Pedig, hogy lehet csinálni, azt mutatják a felemelő példák, mint pl. a Gsongrád-Szegvármindszenti, -ahol a presbiterek és bibliaköri tagok buzgó együttmunkálkodásának eredményeként három imaház épült, a nagy elemi csapások ellenére is mindenkinek biztosították a mindennapi kenyeret s a 804 lelkes csongrádi gyülekezet évi 382.90 pengő perselypénzt adott össze. Az egyik dunántúli egyházközségben pedig, ahol semmi belmissziói munka nem folyik, a gyülekezeti csendes napon zsúfolásig megtelt a templom. S hogy kell végezni a missziói munkát, azt szomorúan bizonyítja a másik tünet, hogy 24.353 lélekszámú gyülekezetben az évi perselypénz 198.28 pengő, az egyik egyházközségben pedlig egyházlátogatás alkalmával 22 presbiter közül 1, egy másik helyen 36-ból 3 .volt jelen. Egyházi missziói munkánk még bizony messze van attól, hogy minden részlete kitöltött és megrajzolt, minden vonása kialakult legyen s még meszszebb attól, hogy egyházi életünket a mainál szebb és reményteljesebb képre formálja, egyháztagjaink jórészt közönyös, jórészt elidegenedett, 3