A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

1937. május 3. — 50. az egyháziban helyüket is a§g találó tömegéből tökéletes népet formáljon, minden jó cselekedetre igyekezőt. Mindazáltal vannak értékes bíztató tünetei a fejlődésnek, a küldetés-gondolat térhódításának, missziói mozgalmak tevékenységeinek. Püspökeink körútja, az ORLE és kisebb lelkészi körök előadásai, a Református Élet konferenciái, presbiteri és más konferenciák, KLE-mapok, missziói előadók, női szervező titkárunk, kulin,issziói lelkészek kiszállásai, evangelizációs hetek, iratterjesztés, egyházi sajtó, Beknissziói Útmutató, az egyházii lelki munkások szaporodása, presbiterek és más egyháztagok foglalkoztatása, bevonása, a munka felülről jövő sürgetése, alulról megnyilvánuló óhajtása, mind termik folytonosan az előrehaladás gyümölcseit. A hozzám beadott jelentések adataiból említésre és figyelemre méltóknak találom a következőket: A dunamelléki egyházkerület felsőbaranyai egyházmegyéje szomorúan állapítja meg, hogy az egyke kérdésében nincs javulás, mert a lelki munkát nem támogatják megfelelő intézkedések sem a közegészségügy, sem az iskolázás, sem a sokgyermekes családok segélyezése terén. Rombol a pornografikus irodalom is. A gyöngyösbokréta kultusznak is a korlátozása, nem pedig a fenntartása kívánatos. Art az egykéző nép ostorozása is, mert dacot vált ki. Hiányzik a vasárnapi munkaszünetet biztosító törvény, a leventéket sok helyen egyenesen elvonja a templomtól a vasárnapi foglalkozás, Külsősomogyban a missziói körök fejlődtek és szépen működtek, rendszeresíteni akarják gyülekezetenként a református napokat. A solti egyházmegye 29 anya- és 3 fiókegyházában és 3 szórványközpontjában rendezett missziói napot az egyházmegye missziói bizottsága. Vértesalja lelkipásztorai munkatársak után kiáltanak. Dunántúl fejlődött az ifjúsági munka, a gyermekmisszió, egy helyen a szegénygondozás, más helyen a presbiternevelés. A lassanként sablonossá váló, több helyen csak az előző éviről lemásolt jelentésekből kitűnően a presbitériumok általában elősegítik vagy legalább is nem akadályozzák a munkát. A tatai .egyházmegye addig akarja folytatni a presbiternevelést, míg azok a nem akadályozás helyett cselekvő részeseivé lesznek a munkának. Hiányzó vagy nehezen fejlődő munkák az •egyházkerületben a felnőttek gondozása, az evangélizáció és a női tábor megszervezése. A belsősomogyi egyházmegyei missziói bizottság az évenként egy-szerin kívül még egy ülést tartott, amelyen a lelkipásztori jeliemről és a református nők neveléséről folytattak megbeszélést. Tiszáninnen jelentése egyházi életünk szenzációjának mondja a gyülekezeti evangeliizációt és az oxfordi csoportmozgalmat s mindkettővel erőteljes foglalkozást javall. A jelentőívek kitöltésében mindjárt ér-