A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

222 ll melléklet : testvéreik iránt. A gyermekek iskolán kívül ismétlik az iskolában hallott gúnyszavakat protestáns iskolatársaikkal szemben, sőt valóságos harcz feilődik ki a két felekezet gyermekei között. Budapesten a főváros által segélyezett és nyilvánossági joggal felruházott Ranolder leánynevelő és a Sacre Coeur intézet, több esetből tudjuk, csak azon feltétel alatt fogadják be a protestáns szülők gyermekeit, ha megígérik, hogy katholizálni fognak Megígérik a szülőknek azt is, hogy állást biztosítanak a leánynak, ha nem ellenkeznek abban, hogy vele megkedveltethessék a katholikus vallást. Hasonló visszaélésekkel találkozunk közjövedelmekből fentartott kórházakban, árvaházakban és más közintózetekben, melyekben apáczák vannak alkalmazva. Ugyancsak apáczak gondozására van bízva Budapesten a vakok országos intézete, egy tisztán állami intézet, még pedig egy külföldi apáczarend tagjaira, a mely Gráczból kapia útasitásait és a melynek tagjai nem is magyar honosok. A törvény határozottan rendelkezik az iránt (1868. LIII. 21.), hogy a polgári kórházban minden vallásfelekezet tagjai saját egyházuk lelkészei által részesítendők minden lelkészi szolgálatban. De hogyan véli a hatóság megtarthatónak a törvény ezen rendelkezését, ha megengedi, hogy állami, vármegyei és városi intézmények, egy hitfelekezet szolgálatában álló, a térítésre a szenvedést, a nyomort, az öntudatlan, mindenre fogékony gyermekkort felhasználni mindig kész, oly szervezett testület kezébe adassanak, mely testület esküvel van kötelezve arra, hogy befolyását érvényesítse, hogy mindent elkövessen a római egyház híveinek terjesztése végett ? E napokban történt, hogy a budapesti Szent-István kórházban egy református beteg az úrvacsorát kívánta. Midőn őt a réf. segédlelkész felkereste, elpanaszolta neki, hogy már több napja, hogy kérte az úrvacsorát, de az apáczák nem akartak református lelkészért küldeni és azt akarták, hogy katholikus papnak gyónjon meg. A klinikán pedig ugyanazon apáczák, ha a beteg református egyén kívánja az úrvacsorát, jobb tudomásuk ellenére azt mondják, hogy az 4 forintba kerül és a míg ezt meg nem fizeti, nem hívnak református papot. Nagyszombatban a városi kórházban Talo Pál evang. ifjút nehéz szenvedésében rávették, hogy róm kath. papnak gyónjon, azzal hitetve, hogy ha ezt megteszi, meggyógyul. Az ifjú másodnapra meghalt ós kath. temetőben temették el.