A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

218 ll melléklet : s a főrendiház rendezésére vonatkozó, az 1885. évi VII t-cz. folytán részben legalább helyet adott egyházi d'gnitáriusainknak a törvényhozásban. Ezen elismerés és méltánylás mellett azonban nem mondott le és nem mondhat le egyházunk azon jogáról, hogy az 1848. évi XX. törvényczikkben lefektetett elvek megvalósítását sürgesse, követelje. Magában az idézett törvényben gyökerező jog alapján és az 1868. évi LI1I. t. czikk bevezetésében az egyenjogúság általános szabályozásának kilátásba történt helyezése, de mindezideig elodázása miatt, kötelessége a magyarországi ágostai hitvallású egyház egyetemének és az ev. szerint reformált egyház egyetemes konventjének, hogy most már a magas kormányhoz és törvényhozáshoz fordúljon, ez országos törvényben minden félremagyarázást kizáróan bi-tosított egyenlőség és viszonosság elvének keresztülvitele s az anyagi téren felmerült s a viszonosság szerint is teljes jogalappal bíró igényeinek kielégítése végett Mint eleink megkezdették az 1848. évi szeptember 1-ső napjára összehívott értekezletükön, úgy mi is, mint az ág. hítv. ev. egyház egyetemes gyúléséoek és az ev. reform, egyház egyetemes konventjének kiküldöttei, igyekeztünk szerves munkálatot állítani össze, hogy megállapíthatók legyenek azon kívánalmak, melyek a törvényben foglalt elvi kijelentés alapján, Ú£V az egyenlőséget és viszonosságot, mint az anyagi igények kielégítését biztosíthatnák. Czélunk ezzel az, hogy valahára tettleg életbe léptetve lássuk az 1848. XX. t. czikkben lefektetett nagy elveket s a többi vallásfelekezetekkel együtt szabadon és nyugodtan élvezzük azoknak áldásos gyümölcseit. Nagy súlyt fektetünk annak kijelentésére, hogy míg az idézett törvény 2-ik §-ának teljes egészében, minden irányú vonatkozásaiban végrehajtását várjuk, addig a 3-ik szakasz életbeléptetésére nézve, önkormányzati jogunk épségben fentartása mellett, elégnek tartjuk azon szükségeinknek állami közjövedelmekből fedeztetését, a melyeket egyházunk és hazánk magas érdekeinek sérelme nélkül, önmagunk megadóztatásával sem birunk teljesíteni s melyeknek fedezetlen maradása egyházi és iskolai közjóra törekvéseinket akadályozza meg. De nagy súlyt fektetünk annak kijelentésére is, hogy mi, a magyarországi két protestáns egyház képviseletében, ezzel a mai lépésünkkel nem valami új, nekünk kedvező, minket megkülönböztető törvény alkotását, hanem azoknak, a melyek szentesíttettek és vissza soha nem vonattak, érvényre juttatását, tehát a tételes törvényeknek végrehajtását s az általunk