A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

a 31. jegyzőkönyvi számhoz. ' 219 ezen emlékiratban megjelölt hézagok, hiányok pótlását kérjük és követeljük. A magyar nemzet meg tudta szüntetni a nemesség összes kiváltságait, politikai és társadalmi előjogait, meg tudta szüntetni a földesúri jogokat, minden veszedelem nélkül: lehetetlen, hogy meg ne tudja szüntetni azokat a visszaéléseket, túlkapásokat, melyek e haza állampolgárai között az egyenlőséget és viszonosságot veszélyeztetik; lehetetlen, hogy meg ne tudja szüntetni azokat az előjogokat, melyek alapján a ma már igazságtalan kegyúri jogok nőttek ki, a melyek ellentétben állanak a modern jogviszonyokkal és az ezekből eredő számtalan törvényekkel. Minket biztat a reménység, hogy úgy a magas kormány, mint a nemzet törvényhozása, azt, a mit a nagy időkben mint elvet, a nemzet és koronás király elfogadott, szentesített: azt az elvet, a mely az ország értelmi és erkölcsi erejének, nemzeti consolidatiójának, egészséges fejlődésének, szellemi és anyagi függetlenségének biztos és megbízható alapját képezi: éppen ez úton fontos érdekekből kifolyólag megvalósítia. Nincs kétségünk a felől sem, hogy a mint a múltban elvileg, úgy a jelenben gyakorlatilag, a történelmi fejlődés folyamán meggyökeresedett jogviszony érintése nélkül, megtalálja a módot a jogegyenlőség és viszonosság elveinek az életbe is átvitelére s tervszerűen odahat, hogy a feltárt igazságtalan visszásságok, sérelmek, visszaélések megszüntettessenek. Hos:y egyházaink mai helyzetének tiszta képét tárhassuk fel, mind a jogegyenlőség és viszonosság kérdésében, mind arra a dotáczióra nézve, melyet az egyenlőtlen teherviselés megszüntetése érdekében az államtól kérünk és várunk: Emlékiratunkban feltárjuk és kimutatjuk: I. azon sérelmeinket, melyeket az egyenlőség és viszonosság elveinek megvalósítása alapján kívánunk orvosoltatni (1848. XX. törvényczikk 2. §.); II. megállapítjuk azon elvet, melyet az egyházunk anyagi dotácziójára nézve kívánunk megvalósítani, számokban is kifejezve azon dotáczió összegét, melyet a viszonosság alapján várunk és követelünk. (1848. XX. t.-cz. 3. §.)