A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1903-1904.

1903. december 8-11.

f a 31. jegyzőkönyvi számhoz. ' 217 dások nem jöhettek létre. Egyházaink megbízottai hazafias érzéssel kijelentették, hogy miután a nehéz bonyodalmak s napról-napra komolyabbakká fejlődő körülmények között a nemzeti kormány gondjait s a közálladalom anyagi erejét, minden más külön érdekek mellőzésével a haza megmentésére kell fordítani: jogaik ^gész terjedelmében elintézéséről egyidőre lemondanak s csak halasztást nem szenvedhető egyházi és iskolai szükségeik fedeztetésére terjesztik ki igényeiket. Fájdalom, az így csakis a legszükségesebbekre kiterjesztett igények sem nyerhettek akkor teljesülést, mert a későbbi uralom semmisnek tekintette magát azon törvényt is, melyben a nemzet és király, a bevett vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget és viszonosságot s az egyházi és iskolai szükségleteknek ÍIZ állam közjövedelmeiből való fedezését elvileg kimondotta Hogy a múlt század ötvenes éveiben, az abszolút kormány azon kísérletét, melylyel protestáns egyházaink irányában, a méltányosság és igazság követelményeinek eleget teendő, az anyagi segélynyújtást kilátásba helyezte, nem fogadtuk el, érthető azért, mert ezen segély, semmiféle anyagi előnyökért fel nem áldozható önkormányzati jogaink megsemmisítését vonta volna maga után. S midőn 1867-ben édes hazánk és nemzetünk visszanyerte alkotmányát és önrendelkezési jogát, midőn a iogfolytonosság elméletére támaszkodva, visszaállíttatott az 1848. évi XX-ik t.-cz. érvénye is: tekintettel az előbbi uralomból fentmaradt sok más bajok orvoslására, e miatt az állami erőknek, az államkormány és országgyűlés tevékenységének nagy lekötöttségére, a mi egyházaink sem követelték ama törvény azonnali teljes végrehajtását, hanem megelégedtek a jobb jövő remé nyébenazzal, hogy az 1868 évi LIII. t-czikkben „addig, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján szabályoztatok", a bevett keresztyén vallásfelekezetek közötti viszonosság szabályoztatott, az állami költségvetésbe pedig egyházaink részére igen szerény évi segély vétetett fel. Készséggel elismerik egyházaink, hogy 1867 óta nemzet és koronás király, az országos törvényhozás útján, több oly törvényt alkotott és szentesített, melyek az 1848 évi XX törvényczikk részbeni végrehajtásának tekintendők. Gondoskodott ugyanis a népiskolai tanítók nyugdíjáról s fizetésök kiegészíté séről (1875. évi XXXII. t -cz., az 1891. évi XLIII. és az 1893 évi XXVI. t. cz.), gondoskodott a középiskolák s ezek tanárainak dotácziójáról, nyugdíjazásáról, mely utóbbi törvény hatályát a jogakadémiák tanáraira is kiterjesztette (1883. XXX. t -cz. és 1894. XXYÍI. t-cz.). Gondoskodott, hogy habár csak szerény 1600 koronáig, a lelkészi fizetések kiegészíttessenek (1898. XIV.)