A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1900-1901.
1901. április 17-20.
220 G) melléklet; tanúinak, mint szintén a XYI-ik és XVII-ik században folytatott vitairodalomnak ismertetése alkalmas olvasmányok kapcsán a főfeladat, — melylyel az iskolából kilépő ifjak az ősök hitbuzgóságának utánzására serkenthetők A templomi énekekből és zsoltárokból vett szemelvények s bennök a könyv nélkül tanulandó versszakok választását első sorban a gyülekezeti éneklés helyi hagyományai és kívánalmai irányozhatják — Naponkint vagy közös reggeli imádkozásra gyűljön az egész ifjúság, vagy osztályonkint, minden reggeli első leczkeóra kezdetén, sorban más-más tanuló rövid imát mondjon; imával kell végezni is naponkint minden osztályban az utolsó leczkeórát. — Nem református intézetekbe járó növendékeink vallástanára az egyes vallástani óráknak fog istenitiszteleti keretet adni s fogja az ónekszövegek dallamát is tanítani. A tantervben osztályonkint a) pontok alatt kiszabott teendőket: olvasást, összefoglaló, visszatekintő kérdezgetést magokon a leczkeórákon kell elvégezni, hogy a növendékeket az olvasmányok kapcsán semmi egyéb kötelező házi munkával ne terheljük, mint az énekszövegek könyv nélkül való megtanúlásával. A szorosan vett vallástani ismeretek, melyeknek tanítása iskoláinkban nemcsak hogy soha elhanyagolva nem volt, sőt mindig a legszilárdabb hagyományokon alapúit, amelyeknek nagyobb része nélkül már a konfirmáczióra álló növendékünk sem szükölködhetik és amelyeknek elsajátítása a növendékektől is bizonyos mértékű házi munkát, betanúlást kiván: a négy alsó osztály tanítás anyagában c), a négy felsőben b) pontok alatt különösen ki vannak emelve. Ezeknek az ismereteknek a befogadását, elsajátítását s ahol kell, a szöveg szerint betanúlás munkáját a tanár tegye könnyűvé ós gyönyörűségessé a tanítás melegségével, a kérdezésben a szeretet hangjával, az útbaigazításban szelídséggel, mindenekben az „egy szükséges dolognak" szem előtt tartásával. Különösen az elvont tételek és értelmezések tárgyalásánál kell gondosan megkeresnie a tanúlók figyelmének és tanúlékonyságának nyitját. A mi pedig a vallás- és egyháztörténeti ismeretek közlését illeti: a vallástanárnak főhívatása az, hogy a történelemtanítást részint nyomon kisérje, saját tárgya szempontjából mennél tökéletesebben egészítse ki; részint elül járva, azokat a tényeket világosítsa meg s azokat a képeket színezze ki, amelyekre a közönséges történet tanítása közben nem lehet kellő gondot fordítani. A hittan és erkölcstan tanításában is nem a theologusok számára írott rendszeres compediumok kivonatai s általában nem a rendszer-tanítás vezet czélhoz, hanem a lényegesnek szerencsés megragadása és kidomborítása. Intézeteink tanárkaraitól egyházi hatóságaink jogosan elvárják, hogy amily szervesen illeszkedik bele a vallástanításnak ez a
