A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1899_jun_14.
1899. július 14.
34 1899. ÉV 1.3—14. vételével — akár helybeli, akár vidéki kültagok neveztetnének ki, kik a vizsgálatban az eddiginél nagyobb mérvű aktiv részvételökkel bizonyára hozzájárúlnának a színvonal emeléséhez. A mennyiben pedig a vizsgálati bizottság minden tagja a kormánytól nyeri megbízatását: a kormány a vizsgálati bizottságok összeállításánál gondoskodhatik róla, hogy az összes államvizsgálatokon lehetőleg egyforma mérték alkalmaztassák s akár a felölelt anyag terjedelme, akár az eredmény megítélése tekintetében egyik se különbözzék a másiktól. A vizsgálatok decentralisátiója, abban az alakjában, a mint azt Nagyméltóságod tervezi, azért nem czélszerű, mert egyrészről megnehezíti egyes jogakadémiák növendékeire nézve az államvizsgálathoz való hozzájuthatást, másrészről problematikussá teszi még a szorgalmasabb, képzettebb növendékekre nézve is a vizsgálat síkerét. Különösen ez utóbbi momentumot ajánljuk Nagyméltóságod figyelmébe, míg az előbbire csak annyiban fektetünk súlyt, a mennyiben ha már minden áron mozgósítani kell a vizsgálatokon szereplő egyéneket, sokkal természetesebbnek találnók a négy czenzor, mint a száz meg száz jelölt ide-oda vándorlását. Az elméleti vizsgálatot legfölebb csak formailag lehet elválasztani az iskolától. Ha a szétválasztás ellenben úgy történik, amint azt Nagyméltóságod kontemplálja, hogy t. i. a jelölt egészen idegen emberek előtt tesz próbát elméleti képzettségéről, ennek a próbának a sikere inkább fog a szerencsétől, mint az illető csekélyebb vagy nagyobb mérvű készültségétől függeni. Az államvizsgálati bizottság, akár a királyi ítélő tábla székhelyén levő, akár idegen akadémia végzett növendéke áll előtte s négy tagja közül akár jelen van három tanár, akár nincs, a jelölthöz intézett kérdések formulázasában a dolog természete szerint az iskolai tanulmányokra csak annyiban lehet tekintettel, a mennyiben az egyes tantárgy köre és terjedelme a tanulmányi szabályzat által meg van állapítva ; de a különböző tanárok által követett irányt és rendszert részint nem ismeri, részint nem törődik vele. Hogy fogja tehát a czenzor és a jelölt a vizsgálaton egymást megérteni? s ha nem érti meg egymást: hogy lehet majd igazságos ítéletet mondania a czenzornak a vizsgálat eredméoye felett ? Egy mód volna a bajon segíteni. Az t. i., hogy hallgatólagos conventió jönne létre az egyes vizsgálóbizottságok és az abituriensek közt a használandó tankönyvekre nézve. Úgyde ez meg — a mint mondanunk sem kell — annyira kompromittálná egész felsőbb oktatási rendszerűnket, annyira kivetkőztetné jogi szakiskoláinkat tudományos jellegökből, hogy az efféle expediensnek még a gondolatát is ki kell verni fejűnkből. A reform czélszerűségét vizsgálván, azt föltenni sem akarjuk,
