A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.
5 zsinatnak 1893-ban kiküldött bizottsága még a zsinat folyama alatt tárgyalta : a) a 715. sz. végzés szerint, a gyenge anya- és leány egyházakban, valamint a szórványokban lakó hívek egyházias életének egyesűit erővel leendő biztosítása ügyét. Ez értekezleten fölvettetett a nagy-geresdi és kéri egyesség felújításának eszméje. A mi részünkről azonban az a nézet jutott kifejezésre, hogy e tárgyban általánosságban tartott megállapo • dások nem vezetnének eredményre, hanem esetről-esetre, a helyzeti körülmények és viszonyok szerint lennének a szerződések megállapítandók. Ez alapon odautasíttatott a konvent, hogy a gyenge anya- és leányegyházakban, valamint a szórványokban élő híveket a nagy-geresdi és kéri szerződések figyelembe vételével igyekezzék egyesíteni közös egyházzá, vagy ha ez nem sikerülne: jogosítva legyen az egyházi funkczió végzésére akármelyik helyi protestáns lelkész. Csak később, különösen a dunántúli egyházkerület kebelében fölmerült panaszok folytán (1900. márczius 6-án) tartatott e tárgyban közös értekezlet, melynek értelmében a nagy-geresdi egyesség revideáltatott s konventünk által az 1900. évi 59. sz. végzéssel elfogadtatván, utasíttattak az egyházkerületek, hogy az egyességet illesszék be egy, saját hatáskörükben alkotandó statutumba. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen egyességet a tiszáninneni egyházkerület nem tartja kielégítőnek s a két egyház közötti jogviszony újabb rendezését sürgeti. (Lásd 1902 ápril. 12. jk.) b) A 716. sz. v. szerint megbízatott a konvent, hogy közös bizottságában a két egyház államsegélyének kérdését rendezze. A közös bizottság ekkor abban a nézetben volt, hogy az államsegélyösszeg fölemelése iránt olyan közös lépések volnának teendők, amelyek szerint bizonyos számú évekre egy olyan összeg biztosíttassák az állam részéről, hogy annak egy része tőkésíttetvén, mindkét protestáns egyház részére alakítható legyen egy olyan tőke, amely az egyházi és iskolai intézmények jövőjét állandóan biztosítsa. A zsinat e vélemény elfogadásával elintézettnek tekintette az ev. ref. országos értekezlet azon kérelmét is, miszerint zsinatunk tegyen lépéseket a nemzet törvényhozó testületénél az 1848. évi XX. t.-czikkben kifejezett igéret és kötelezettség teljesítése iránt. Konventünk megtette az államsegélyre nézve a lehetőt, államsegélyünk emelkedett is, de nem oly mérvben, amint azt a ioff egy e nlőség és viszonosság, az évről-évre fokozottabban elő-
