A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.

6 térbe lépő egyházi és iskolai szükségletek és a fejlődő viszonyok követelték. A középiskolai oktatás az 1883. évi XXX törvénynyel, a népiskolai oktatás, kapcsolatban a tanítói nyugdíj és az 1893. évi, a fizetéskiegészítést és tanítói korpótlékot biztosító XXYI. t.-czikkel; a lelkészi minimális fizetés az 1898 évi XIV. t.-czikkel bizonyos fokig biztosíttatott ugyan, de évrőlévre mindig erősebben és erősebben nyilvánult meg a közvélemény, hogy intézményeink, a fejlődő viszonyokhoz képest, csak az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásával lehetnek biztosítva, — ennélfogva egyházunknak követelnie kell, hogy a jogegyenlőség és viszonosság elve, mind az állami és felekezetközi viszonylatban, mind a dotáczió terén, megvalósulást nyerjen. Konventünk 1902 ben, 36. sz. végzésének I. a) pontjában foglalt először határozott állást e törvény végrehajtását illetőleg. Kimondotta, hogy annak merev, betűszerinti végrehajtását nem kívánja, de kielégítésre váró egyéb szükségletein kívül, az elviselhetetlen egyházi adóteher rendezése végett oly dotácziót kér az állami törvényhozástól, mely nem évről-évre, az országos költségvetés keretében, hanem törvényhozás útján, szükségleteinknek megfelelő összegben, tíz évről tíz évre állapíttatnék meg. Konventünknek, a zsinat 716. sz. végzésével szemben, ekként körvonalozott álláspontjából önként következett, hogy midőn más ügyben ugyan, de együtt tanácskozott a két prot. egyház bizottsága, elnökünk kérdésbe" tette, nem kellene-é fölhatalmazást kérni a konventtől, az 1848. évi XX t.-cz. végrehajtása érdekében megindítandó közös akczióra? Az 1902. évi november 25 —30-án tartott konventi ülés 26. számú végzésével megadta a kért fölhatalmazást 1903. év január 29 én a közös bizottság már összejött, megkezdte tanácskozásait az együttesen indítandó akczió fölött s albizottságokat küldött ki kebeléből, melyek egyike konkrét esetekkel támogatott emlékiratban sorolja fel azokat a sérelmeket, amelyek az az 1848. évi XX t.-cz. 2. §-ában lefektetett jogegyenlőség és viszonosság elveinek keresztülvitelével nyerhetnek orvoslást; a másik pedig mutassa ki azokat a szükségleteinket, amelyek az egyházi közigazgatás, humanitárius intézményeink, a lelkészi korpótlék biztosítása, a lelkészi nyugdíjintézet megteremtése és a felsőbb oktatás, a lelkész- és tanárképzés érdekében szükségesek ; a harmadik pedig tegyen számítást arra nézve, hogy méltányos és elviselhető egyházi adókivetés mellett mit bir meg egyházunk saját erejéből s mutassa ki azt az összeget, amely a túlmagas egyházi adóterhet megkönnyítené. Ez albizottságok munkálataikkal elkészültek. A közös bizottság megállapította a formát, melynek keretében az akczió