A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1893-1907.

1905. novemnber 7-10.

NOVEMBER HÓ. 11. 5 ELSŐ RÉSZ. JEGYZŐKÖNYV. Első ülés. 1905. november 7. d. e. 10 órakor. Elnökök: Antal Gábor püspök és báró Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok. 1. Antal Gábor dunántúli püspöknek, mint a jelenlevő püspökök hivatali korra nézve legidösebbikének lélekemelő, buzgó imádsága után („Nagy Isten! Mennyei Felség! a ki hozzámehetetlen világosságban lakozol, a melyet emberi elme saját erejéből meg nem közelíthet, de a ki a te szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus által úgy jelentetted ki magadat, mint a ki szerető édes Atyja vagy földi gyermekeidnek, alázattal borúlunk le előtted anyaszentegyházunk építésére irányzott munkánk kezdetén, hogy kérjük az előttünk álló feladatok elvégzéséhez a te mindenekre elégséges kegyelmedet és segedelmedet. A te hatalmadnak és bölcseségednék kétségbe vonhatatlan tanúbizonyságát látjuk Atyánk, úgy a nagy természet, mint a szellemi élet világában. Te vezérled az emberiséget a tökéletesedés pályáján, egyszer könnyebbé, máskor nehezebbé tevén előtte az előrehaladhatás útját, hogy se kétségbe ne essék a nemes czélokért folytatott küzdelmeinek sikertelensége miatt, se el ne bizakodjék a maga erejében, hanem belátva gyengeségét, hogy az övé csak legfeljebb a jóakarat és a munka, tiéd az áldás és a siker, mind a kedvező, mind a kedvezőtlen körülmények között helyeztesse bizodalmát te benned, megtartó Istenében. A mi evangyéliomilag reformált anyaszentegyházunknak is te adtál eddigi életfolyamában néha derültebb napokat, a midőn a benne "élő tiszta evangyéliomi igazság ereje könnyen legyőzte a vele szemben álló akadályokat, a mikor ügyének