A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1879. szeptember 10-13.

superintendentiák remonstratiói kellő méltánylatra találtak volna; de továbbá annak is figyelembe vétele, miszerint valószínű, hogy szándékában van a magas minisztériumnak, a felekezeti iskolákkal szemben gyakorlott suprema inspectio szabatos körvonalozása tárgyában, liovahamarább egy törvényjavaslatot terjeszteni a parlament elibe, — arra birták az egyházkerületeket, — hogy hatalmazzák fel jelen Conventünket, miszerint a zsinatiak letárgyalásán kívül, azonnal s későbben is megtehesse mindazon lépéseket, melyek valamint ama su} erinspectionális kérdés eldöntésénél való jogosult befolyásunk biztosítása, — ugy, ezzel kapcsolatban lévő autonom ös jogaink megóvása, esetleg megvédése tekintetéből időnként szükségeseknek fognak mutatkozni. Sőt miután a mult junius hó elején, amaz egyházunk kebelében annyi zajt és ingerültséget okozott, de ha minden jelek nem csalnak, sem alakilag, sem egészükben ma többé nem létező s már az első, négy falak között velük történt kisérlettételkor meghiusult pontozatok, sajtó utján mindamellett is nyilvánosságra hozattak, — több egyházkerületek be nem várva erre általuk felhatalmazott Conventünk összejövetelét, siettek önállólag azok czáfolásába bocsátkozni, — s jegyzökönyveikben megörökített e tárgyú, epochalis határozataik valóban minden tekintetben megérdemlik, hogy azokat teljes figyelmünkre méltassuk, — esetleg fel is használjuk azon alkalommal, midőn majd a legfelsőbb felügyeleti jog — részünkről vitásnak el sem ismerhető — kérdése érdemlegesen kerülend tanácskozásaink napirendjére. Addig is azonban, lehet talán most is már felemlítenünk annyit, hogy mielőtt még a kormány, tervezett intézkedésével megelőzhetne bennünket, mondjunk el ugyan mindjárt ez alkalommal minden szükségeseket, s terjeszsziik fel megállapodásunkat a minisztériumnak, a minek mindenesetre nagyobb jelentősége lesz, mintha mi néhányan adtuk volna elé amaz ismert enquetteben elszigetelt magán nézeteinket ; — hanem további teendőinket attól feltételezzük: mely időben, minő alakban s mi helyen fogják ama szuny adózni látszó pontozatok, vagy az azok által képviselt elvek, fejeiket újból felütni; és amit akkor teendünk, tegyük egyesülve ágostai hitvallású testvéreinkkel ! De a mit szerintem szintúgy nem hagyhatunk ki a számitásból, ha esetleg tul nem akarunk a czélon löni, abból áll, hogy amaz elhirhedett pontozatok, melyek összegét magam részéről sohasem tekintettem másnak, mint egy halvaszületett gyermeknek, végre sem képviselnek egyebet, mint a kultuszminiszter ur ö excja egyéni véleményét, — mely, még akkor legalább, midőn azt néhányunkkal közölte s mi eljárása ellen tiltakozánk, miniszteri tanácsban nem fordult elé ; arról tehát tudomása, egyházunkat már egy ízben védpaizsa alá fogadott koronánk jelen dicső hordozójának s védurunknak, még kevésbé lehetett; — pedig e döntő tényező előleges beleegyezése nélkül, — törvényjavaslatot parlament elébe terjeszteni nem lehet; —