A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.
1884. november 17-24.
88. 85 dés ugyanazon igényeinek alapján épülvén fel, — semmiféle lényeges eltérés fenn nem forog. És ezen mi tantervünk, melyet autonom jogunknál fogva, egyszersmind a középiskolai törvény 8-dik §-ának második kikezdésére való tekintettel megállapítottunk, már eddig is — a mennyiben az anyagi erő engedte — iskoláinkban alkalmazva van; s mennyivel inkább fog az teljes alkalmazást nyerni, ha intézeteink az államsegély hozzájárulásával a törvénynek megfelelőleg rendezhetik be magokat! Tekintve tehát, hogy a konventünk által megállapitott s kormányi helybenhagyással is találkozott tanterv lényegében a ministeri tantervvel teljesen megegyez; tekintve továbbá, hogy a tanterv és rendtartás minden közbejövő változtatás esetén a kormányhoz ugy is fölterjesztendő; és tekintve, hogy az államsegélyt igénybe nem vevő felekezeti intézetekre nézve is a közoktatási törvény idézett 8. §-ának második kikezdése szerint, csak olyan tanrendszer és tanterv állapitható meg, mely a közoktatásügyi minister közvetlen rendelkezése alatt álló intézetek tantervének és tanrendszerének, mint minimumnak megfelel: ennélfogva e pontnál kívánalmunk abban határozódik, hogy érintetlenül hagyassék segélyezendő iskoláinkra nézve is a fokozatos függés elvéből és az autonómiából egyenesen folyó azon kötelezettség, mely szerint azok is a konventünk által megállapított és a kormány által nem kifogásolt tanrendszerhez és tantervhez, mint a mely a ministeri tantervvel és tanrendszerrel lényegében ugy is egyezik, tartoznak szorosan alkalmazkodni. Ennek a föltételnek érvényesülése nézetünk szerint lényegileg teljességgel nem különbözik a középiskolai törvény 47. §-nak b) pontja alatti föltételtől, formai tekintetben azonban autonomiai álláspontunknak megfelelőbb; mert igy egyházunk, mint szellemi tényező, a közoktatás ügyének fejlesztése körül, a századok hosszú során gyakorolt s a nemzeti közművelődésre mindenkor emelő hatásúnak tapasztalt befolyását, a mihez szorosan ragaszkodni kívánunk is, fenntarthatja s érvényesítheti segélyezendő iskoláinkra nézve is, és ekként összes iskoláinkban tanulmányi rendszer tekintetében is a szükséges egységet létesítheti. 3. Végül, minthogy a tanároknak lehető egyjellegüsége és a tanítás s nevelés ügyének öszhangzatos vezetése szempontjából kívánatos azoknak ugyanazon választó hatóság általi beállítása, nehogy állásuk eredetének különfélesége, a tanári testületben annyira megkívántató egységes szellemnek hátrányára szolgáljon: a nyújtandó államsegély paedagogiai tekintetben is — nézetünk szerint — akkor volna legmegfelelőbb, ha az első sorban az intézetek dologi kiadására lenne fordítandó, hogy jaztán igy azon intézetek meglevő anyagi erejűket egyenesen a tanári állomások díjazására irányozhatnák. Ezen esetben mellőzhetővé válnék segélyezendő iskoláinkban, a közoktatási törvény 47. §-ának d. pontja alatt olvasható 2-dik kikezdés alkalmazásának szüksége s elhárittatnék az ugyanazon intézet tanáraira