A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1884. november 17-24.

88. 85 dés ugyanazon igényeinek alapján épülvén fel, — semmiféle lényeges eltérés fenn nem forog. És ezen mi tantervünk, melyet autonom jo­gunknál fogva, egyszersmind a középiskolai törvény 8-dik §-ának második kikezdésére való tekintettel megállapítottunk, már eddig is — a mennyiben az anyagi erő engedte — iskoláinkban alkalmazva van; s mennyivel inkább fog az teljes alkalmazást nyerni, ha intéze­teink az államsegély hozzájárulásával a törvénynek megfelelőleg ren­dezhetik be magokat! Tekintve tehát, hogy a konventünk által megál­lapitott s kormányi helybenhagyással is találkozott tanterv lényegé­ben a ministeri tantervvel teljesen megegyez; tekintve továbbá, hogy a tanterv és rendtartás minden közbejövő változtatás esetén a kor­mányhoz ugy is fölterjesztendő; és tekintve, hogy az államsegélyt igénybe nem vevő felekezeti intézetekre nézve is a közoktatási tör­vény idézett 8. §-ának második kikezdése szerint, csak olyan tanrend­szer és tanterv állapitható meg, mely a közoktatásügyi minister köz­vetlen rendelkezése alatt álló intézetek tantervének és tanrendszeré­nek, mint minimumnak megfelel: ennélfogva e pontnál kívánalmunk abban határozódik, hogy érintetlenül hagyassék segélyezendő isko­láinkra nézve is a fokozatos függés elvéből és az autonómiából egyene­sen folyó azon kötelezettség, mely szerint azok is a konventünk által megállapított és a kormány által nem kifogásolt tanrendszerhez és tan­tervhez, mint a mely a ministeri tantervvel és tanrendszerrel lényegé­ben ugy is egyezik, tartoznak szorosan alkalmazkodni. Ennek a föltétel­nek érvényesülése nézetünk szerint lényegileg teljességgel nem külön­bözik a középiskolai törvény 47. §-nak b) pontja alatti föltételtől, for­mai tekintetben azonban autonomiai álláspontunknak megfelelőbb; mert igy egyházunk, mint szellemi tényező, a közoktatás ügyének fej­lesztése körül, a századok hosszú során gyakorolt s a nemzeti közműve­lődésre mindenkor emelő hatásúnak tapasztalt befolyását, a mihez szo­rosan ragaszkodni kívánunk is, fenntarthatja s érvényesítheti segé­lyezendő iskoláinkra nézve is, és ekként összes iskoláinkban tanul­mányi rendszer tekintetében is a szükséges egységet létesítheti. 3. Végül, minthogy a tanároknak lehető egyjellegüsége és a tanítás s nevelés ügyének öszhangzatos vezetése szempontjából kívá­natos azoknak ugyanazon választó hatóság általi beállítása, nehogy állásuk eredetének különfélesége, a tanári testületben annyira megkí­vántató egységes szellemnek hátrányára szolgáljon: a nyújtandó államsegély paedagogiai tekintetben is — nézetünk szerint — akkor volna legmegfelelőbb, ha az első sorban az intézetek dologi kiadására lenne fordítandó, hogy jaztán igy azon intézetek meglevő anyagi ere­jűket egyenesen a tanári állomások díjazására irányozhatnák. Ezen esetben mellőzhetővé válnék segélyezendő iskoláinkban, a közoktatási törvény 47. §-ának d. pontja alatt olvasható 2-dik kikezdés alkalma­zásának szüksége s elhárittatnék az ugyanazon intézet tanáraira

Next

/
Thumbnails
Contents