A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1873. július 1-6.

6 1*33. Julius 1 -én. „Midőn mindezekre nézve becses figyelmöket kikérném s reményemet fejezném ki az iránt, hogy czélunk egysége s azonossága kölcsönös bizalomra s egyetértésre fog bennünket buzdítani s vezérelni: legyen szabad, gyűlésünket megnyitottnak nyilvánítván, magamat a mélyen tisztelt convent nagybecsű kegyességébe ajánlanom." 2. Az egyetemes convent jelen gyűlési folyamára, jegyzőül egyhangúlag Filó Lajos úr , a dunamelléki egyházkerület egyik küldötte választatott meg. 3. Az egyetemes convent tagjai, az illető egyházkerületi jegyzőkönyvek megbizó határozatai alapján elől kitett sorozatban igazoltattak; Kun Bertalan tiszáninneni püspök, gróf Dégenfeld Imre tiszántúli — ós Tisza Kálmán dunántúli fögondnok urak, úgyszintén a küldöttek közül Várady Gábor és Horthy István urak a tiszántúli — Madarassy Mór úr a dunántuli — ós Ócsvai Ferencz úr az erdélyi egyházkerület részéről, gátló körülményeik miatt, a convent közsajnálkozására, meg nem jelenhettek. 4. A convent szabályszerű megalakulása után, elnök fögondnok úr a következő felhivást s illetőleg indítványt terjesztette elő: „Most már elnöki további kötelességem az lenne, hogy kérjem fel a tisztelt conventi tagokat a napi-rendnek bölcs belátásuk szerinti megalapítására: azonban úgy vagyok meggyőződve, hogy mielőtt ez megtörténnék , még ez egyszer nekünk, a szorosabb értelemben vett magyarhoni négy superintendentia követeinek, van egy elkülönzött olyatén kedves teendőnk, melyről epochalis természeténél fogva meg nem feledkezhetünk ! „Kinek nem dobog fel szíve, midőn erdélyi testvéreink s hitrokonaink küldöttjeit körünkben tisztelhetjük, — midőn az összes erdélyhoni reformált egyház megbízottjainak adott utasítása igy hangzik: tétessék intézkedés a magyar öt superintendentia egyesülésére! vagy más, és mintegy hozzánk intézett szavakkal: találjatok módot benne, hogy mi távolabb eső, eddig elszigetelve állott, tőletek