A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1873. július 1-6.

1873. Julius 1 -én. 7 elszakadva volt gyengébb testvéretek, egyesülhessünk újból s pedig szívben , lélekben és a hit szent kötelékén felül, külsőképen is szorosan veletek! „Miként történjék ez meg? mi legyen annak módja? lehet tanácskozás tárgya, sőt ki is lesz napi-rendre tűzve: de azt kimondani, hogy mi, a négy testvér, nyilt karokkal fogadjuk s hőn szorítjuk keblünkre a tőlünk oly régóta elszakadottat s a hozzánk visszavágyódót, úgy hiszem, már e jelen órában kötelességünk. „Adjunk tehát ez érzésnek mai jegyzőkönyvünk homlokán meleg kifejezést, — sanction áljuk már ma a magyar- s erdélyhoni reformált egyházak unióját! „Nyilatkoztassuk ki újból, ós pedig ünnepélyesen, hogy egyek vagyunk s ha Isten úgy akarja, egyek is maradunk,—jóban, roszban egyenlően osztozunk azon hitbajnokok, nem egyszer hitmartyrok utódaival, kik a reform, egyház körül maguknak annyi feledhetlen érdemet szereztek!" Mely közhelyesléssel találkozott meleg szavakra báró Kemény Gábor ür az erdélyi testvéregyházkerület részéről s küldött társainak nevében is, hasonló meleg szavakkal válaszolván, beszédében kiemelte, hogy az erdélyi reform, egyház, mint ezt a történelem lapjai tanúsítják, kezdettől fogva együttérzett és küzdött, szenvedett ós örült a magyarhoni reform, testvéregyházzal s igy ínég mielőtt a korábbi viszonyok engedték volna, már közérzületben és törekvésben azzal tényleg egyesülve volt; most pedig, midőn a viszonyok kedvezőbbre lett alakulásával s a két testvérhazának véglegesen befejezett egyesülésével, az erdély- és magyarhoni reform, egyházak formaszerinti egyesülhetésének útjából az utolsó akadályok is elgördültek, csak annál nagyobb örömmel és készséggel jöttek az egyházi egyesülés zárkövének letételére, mivel, miként azt e gyűlés közhangulatából s a testvéri fogadtatásnak általuk őszinte köszönettel vett melegségéből is eléggé meggyőzőleg tapasztalják, az egyesülés végleges befejezésére nézve az ő óhajtásaik a magyarhoni testvéregyházkerületek közohajtásával találkoznak. Ezen osztatlan örömmel fogadott nyilatkozat után, a convent, elnök főgondnok úr indítványa értelmében ós szellemében, ünnepélyesen kinyilatkoztatja az